Képaláírás: Orosz énekesek
Szl.-Agreneva Dmitrijevna Olga. Agreneva-Hlebnyikova Dmitrijevna Nagyezsda. Szlavjanszkij-Agrenev A. Dmitrij
Szl.-Agrenev Dmitrijevics Jurij. Szl.-Agraneva Krisztoforovna Olga. Inna, Rita

Ismertető szöveg: Talán sehol a világon nem szeretik, nem kultiválják annyira a dalt, az éneket, mint Oroszországban. Az orosz templomokban orgonát vagy instrumentális zenét használni nem szabad, tehát az egyházi éneket annyira fejlesztették, hogy minden valamirevaló templomnak megvan a maga jól iskolázott énekkara. Az orosz dal, kivált a görög egű Kis-Oroszországban termett s a magyarhoz rendkivül hasonló dal alkalmasabb is, meghatóbb is énekelve, mint hangszereken előadva s ezekből megérthető, hogy az orosz karénekesek szinte ritkítják párjukat, a mint ezt bebizonyította a nálunk is megfordult Szlavjanszkij-Agrenev Dimitrij-féle orosz énekkar.
Agrenev Alekszandrovics Dmitrij (a kinek csak művészi álneve a Szlavjanszkij), eleinte színpadi énekes volt, s az énekes pályára Olaszországban készült. Felesége, Krisztoforovna Olga, szintén színházi énekesnő volt. Mindjárt színészi pályájuk elején ellenállhatlanul vonzotta őket a népdal s elhatározták, hogy kilépve a színészet kötelékéből, tisztán csak népdalokat énekelve utazzák be egész Oroszországot s összegyűjtik mindenütt a népdalokat.
A Szlavjanszkij-pár tehát nyakába vette nagy Oroszországot. Mindkettő alapos zenei képzettséggel birt, de különösen az asszony, a kiben ezenkívül a poétikus hajlamok rendkívüli energiával párosultak. A városokban duetteket énekeltek, hogy az úti költséget fedezzék s onnan tettek kirándulásokat a falvakra, pusztákra a férj másolta a dalok és mondák szövegeit, a feleség pedig ott nyomban lekótázta a dallamokat. E vándorolgatásnak első eredménye volt egy három kötetes munka, a melyet Krisztoforovna Olga asszony "Orosz lakodalmi népszokások" fő-czim alatt írt és adott ki, de a melyben ezeken kivül a nép körében előforduló minden czeremoniális szokást is leírt, visszaadva az eredeti szólásmódokat, kótákkal kisérve a dalos részeket.
Miután Oroszországot keresztül-kasul bejárták s duettben énekelgettek, és miután már jó nagy halmaz gyűjteményük volt, hozzá fogtak egy énekkar szervezéséhez. Agrenev apai birtokán, Kolyczovo kis faluban, Tverj mellett, egy kis énekiskolát hevenyésztek s folyt az énekesek kiválogatása és tanítása éveken keresztül.
A kolyczovoi ének-iskolát állandósították s ott mindig volt és van 30-40 kis fiú és leány, a kikkel rendes tanítók foglalkoznak, nemcsak énekelni, hanem az irás- olvasás mesterségére is tanítva őket.
Szlavjanszkijék méltán büszkék erre az énekes-telepre. Gyermekeiket is mind gondos zenei nevelésben részesítik, a lányok is hegedülnek, nótáznak, gordonkáznak, az itt bemutatottak is mind részt vesznek az énekkarban, s mihelyt megnőnek: küldik őket Parisba. Ott tanúit már a három felnőtt leány: Nagyezsda, Jelena és Olga, s majd következnek a most még kurta-ruhások is: Rita és Inna, s mert olyan büszkék erre az énekiskolára, most egy nagyobb szabású akadémiát állítottak Kijevben, a mely 600 ezer rubelbe került s a melyet nem sokára megnyitnak, ingyen oktatásban részesítvén az alkalmas hangú, leginkább a nép köréből választott tanulókat, csak azt a kötelezettséget róva reájuk, hogy kikerülve az életbe, a hol karénekesek, templomi énekkarok dirigensei lesznek tovább gyűjtsék a népdalokat.
Ebből a művész-kolóniából vált ki az a kisebb énekkar, mely jelenleg nálunk jár s a melyet a legidősebb Agrenev-lány vezet, a kit nálunk "szép Nádja"-nak nevezett el ezelőtt három évvel a közönség.
Ő is az apja által felvett Szlavjanszkája művészi álnevet használja, igazi neve neki azonban legújabban Agreneva-Hlebnyikova Dmitrijevna Nagyezsda, mert a múlt őszön férjhez ment Hlebnyikov orosz katonatiszthez.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. márczius 19.)