Képaláírás: Dr. Vuchetich István, az új zágrábi érsek

Ismertető szöveg: Vuchetich István, a most kinevezett zágrábi érsek, 1836 okt. 29-én született. Atyja Vuchetich Mátyás, anyja született Vuchetich Matild volt, kiket azonban még zsenge gyermekkorában elvesztett. Tanulmányait Temesváron, Aradon, Nagy-Becskereken végezte és az egyházi pályára lépvén, a theologiai tanfolyamra a bécsi "Pazmaneum"-ba küldetett a csanádi püspök által. Itt Vuchetich csakhamar kitűnt iskolatársai között és folyton "első eminens" volt. A theologiai tanfolyamot kitűnő sikerrel befejezvén, csakhamar hittudományi doktori diplomát nyert és visszatérvén a csanádi egyházmegyébe, Karánsebesen lett káplán. De a kiváló képzettségű, előkelő modorú fiatal papot nem sokáig hagyták meg ez állásán, hanem csakhamar kineveztetett a temesvári liczeumhoz a mennyiségtan és fizika tanárának és szentszéki ülnöknek. Vuchetich István Temesváron, de az egész egyházmegyében is rövid idő alatt akkora népszerűséget szerzett, a melylyel ritka fiatal pap dicsekedhetik. Ennek jeléül 1868-ban a csanádi egyházmegye nagy többséggel megválasztotta őt az országos katholikus kongresszusra képviselőnek az akkori temesvári plébános, Mihalovich József imént elhunyt zágrábi bibornok-érsek, Vuchetich mostani közvetlen elődjével szemben.
Mint országos katholikus kongresszusi képviselő kezdette meg Vuchetich politikai pályáját a magyar közélet terén és tovább folytatta a magyar képviselőházban, hova a zsombolyai kerület egymás után kétszer beválasztotta országgyűlési képviselőnek. Képviselői pályáján csakhamar megszerezte magának Andrássy Gyula gróf akkori miniszterelnök és Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter barátságát, kiknek óhajtására aztán 1870-ben Mihalovich József új zágrábi érseket elkísérte székhelyére és oldalkanonokja "canonicus a latere" lett. De mindjárt élénk részt vett a horvátországi politikai életben is, mint a magyar állameszme egyik rendíthetetlen bajnoka. Kiváló közreműködésére annál nagyobb szükség volt, mert ekkor indult meg az áldatlan harcz az akkori horvát túlzónemzeti párt és a történeti alapokon álló uniópárt tagjai között, a nagy ügygyel-bajjal és Magyarország nagy áldozatkészségével létesített horvát-magyar kiegyezési törvény revíziója körül. Dr. Vuchetich István meggyőződésének teljes hatalmával és hazafiu érzelmeinek rendíthetetlenségével lépett sorompóba a magyar állameszme mellett és kitűnő szónoki képességével, valamint éles polémiáival, nem egyszer fényes sikerrel leverte a horvát túlzókat. De mint politikai iró is kitűnt. Ugyancsak a horvát-magyar kiegyezésről írt "Hogy állunk?" czimű politikai röpiratának megjelenése valóságos politikai eseményszámba ment, és rendkívüli nagy hatást idézett elő a horvátok megnyugtatása, felvilágosítása tekintetében. De épen Kauch Levin horvát bán ellenségei ellen való e határozott fellépése és az a körülmény, hogy politikai szereplésében mindenütt Mihalovich József érsek személyesítőjét látták benne, egy egész sorozat keserű intrigát támasztottak ellene, minek az lett az első eredménye, hogy elvesztette állását, mint "canonicus a latere" és theologiai tanárnak neveztetett ki a zágrábi érseki papnöveldébe. Ujegyházi állásában nagy tudományával és hazafias irányú működésével sokat lendített a papnevelés ügyén, épen a magyarhorvát barátság szempontjából. E mellett, mint a "Reform" czimű magyar lap zágrábi levelezője, a politikai téren továbbra is jó szolgálatot tett ebben az irányban. De a zágrábi főszékes-káptalanban is a legfontosabb egyházi teendőkkel lőn megbízva, mint egyetlen kanonjogtudor egész Horvátországban, és tudományával, kitűnő ítélőképességével valóságos tekintélyt vívott ki magának a zágrábi káptalanban, melynek egyik országos hirti dísze lőn. Egyházi kötelmeinek szigorú teljesítését folyton összhangzásba tudta hozni szabadelvű elveivel. Lelkületét a keresztényi emberszeretet, türelmesség, békülékenység jellemzik. Vuchetich igen tudós pap, a ki majd minden európai nyelvet beszél, philosophiával foglalkozik és 10 ezer kötetnyi könyvtára van.
A politikai téren továbbra is kitartott magyar unió-párti elvei mellett és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a Magyarország és a Horvátország közötti békés viszony fontosságát és szükségességét ne hangsúlyozta volna. Bizonyos lelkesültséggel és férfias elhatározással adott kifejezést folyton politikai meggyőződésének és Mazsuranics bán alatt Vuchetich volt az egyetlen ellenzéki és "magyaron" képviselő az egész horvát tartománygyülésen, mint a hogy a magyar-barát horvátokat nevezni szokták a horvát túlzók. De épen az akkori horvát kormány befolyásának tulajdonítható, hogy Vuchetich kimaradt a tartománygyülésből, hova csak gróf Khuen-Héderváry Károly hazafias kormányzása alatt választatott be ismét s csak ekkor folytathatta tovább üdvös működését a tartománygyűlés tárgyalásain. Mint az ogulini kerület képviselője, minden fontosabb kérdésben felszólalt, ragyogtatván kiváló szónoki képességét, és államjogi ismereteit.
Vuchetich nemcsak a politikai, hanem a társadalmi téren is hervadhatatlan érdemeket szerzett és minta "Tanuló ifjúság jóttevője" ismeretes az egész országban. Száz és száz középiskolai ifjú nyert élelmezést Vuchetich István kanonok házánál. Terített asztalok vártak a szegény tanulókra naponta. De az ő nemes szivének egész melegével különösen az árva fiúkat karolta fel, kiket saját költségén neveltetett föl, taníttatott, míg biztos kenyérkeresethez nem jutottak, Tekintélyes jövedelmének legnagyobb részét a szegény tanuló ifjak segélyezésére fordította. Ha pedig kimerültek anyagi forrásai a szegény diákok segélyezése érdekében Haynald bibornokérsekhez, Samassa érsekhez, Schlauch, Szabó, Bonnáz püspökökhöz és más jóttevőkhez fordult segélyért és mindig kapott is.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. november 15.)