Képaláírás: Kalotaszegi magyar leány Magyar-Gyerömonostorról
Dr. Jankó János felvétele.

Ismertető szöveg: Kislány, nagylány és asszony megkülönböztetésében a hajviselet és a fejrevaló volt a meghatározó. A kislányok kétfonatos, tyukosiba font hajat, a nagylányok, egyfonatos, egytyikásat hordtak, legtöbbször piros szalaggal. A férjhez menés után már kontyban hordták a hajukat. A párta az egész magyar népművészet egyik remeke, a kalotaszegi női viselet ünnepi darabja, melyet a lányok a konfirmációtól a lakodalomig viseltek. A párta hátsó részéből hosszú hímzett szalagok csüngtek, selyembojttal. A bojtot a párta nélkül is viselték, még pár évig a férjhez menés után is. Felkontyolás után az asszonyok fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett. Ünnepi viselet volt a főkötő elejére kötött gyöngyös csipke és ezen a kontyoló fátyol vagy dulándré. A legáltalánosabb hétköznapi és ünnepi fejrevaló a sötét színű, apró, élénk mintás keszkenő. Mezei munkában a nők szalmakalapot viseltek. A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva. Díszítés szerint lehet az ing vállfős, melynek ujja és vállrésze gazdagon varrt írásos vállfős mintás, és lehet kötétes ing, melynek az ujja külső oldalán kötétes varrásmintás. A minták településenként, viselőjének életkoraként és a viselés alkalma szerint változó színűek lehettek (piros, kék, fekete). A pendelyt, ami a mai alsószoknyának felel meg, házi kendervászonból készítették. A vékonyabb alkatúak több és ráncosabb pendelyt viseltek. A farpárna a derék domborítására szolgált. A pendely és a farpárna fölé került a muszuly (muszuj) vagy bagazia (Kolozsvár környéki falvakban), a kalotaszegi női viselet egyik jellegzetes darabja. A muszuly bő, ráncba szedett lepelszerű hátsóköpeny, mely elől nem ért össze. Két alsó csücskét derékon a korcba dugták, és a belső posztó szegélye látható vált, elárulva viselője korát és vagyoni helyzetét. Az idősebbek és szegényebbek posztószegélye keskenyebb volt, pirosat és sárgát a fiatalabbak viseltek, míg zöldet, kéket, feketét az idősebb asszonyok. A kalotaszegi szoknyaviselet másik jellegzetes darabja a fersing, amely lehetett fehér gyolcsfersing, vagy ünnepi selyem, klott, szatén, zefír, parkét ill. karton anyagból készített fersing szoknya. Egyik változata a lájbisfersing, mely alá réklit, könnyű inget, alsószoknyát, főlé szövet- vagy gyolcskötényt vettek. A felsőruhadarabok egyik legszebb eleme a csipkés vagy gyöngyös mellrevaló (pruszli vagy lájbi). A teljes öltözethez hozzá tartozott a kettéhajtott, jobb karon hordott gyapjúkendő. A kalotaszegi nők puhaszárú, ráncostorkú (kukuj) vagy keményszárú gömbölyű orrú csizmát hordtak. (Forrás: Wikipédia)

Magyargyerőmonostor (románul Mănăstireni, németül Ungarisch Klosterdorf/Deutsch Klosterdorf) az azonos nevű község központja Romániában Kolozs megyében.
Bánffyhunyadtól 14 km-re délkeletre fekszik.
(Forrás: Wikipédia)