Képaláírás: A madár-kiállításból.
Kócsagok és tőke-kacsák. A legnagyobb madártojás. Sarki bukdár. Sáska-madár. Kaukázusi havasi pacsirta. A kék vércse. A him, tojó és anyányi fióka képe.

Ismertető szöveg: Kék Vércse. Tipikus magyarországi ragadozó madarunk, mely főleg síkföldi akácz és kisebb pusztai erdőrészek, fasorok körül tartózkodik. Kiválóan társaságot kedvel s vándorlás közben seregélyforma csapatokban is található. Eleimét leginkább tücskök, szöcskék képezik kisebb szárnyasokat vagy emlősöket nem támad meg soha. E tulajdonságánál fogva bízvást leghasznosabb madaraink közé számíthatjuk.
A kiállítás bosnyák-herczegovinai osztályából két madár rajzát mutatjuk be a szerajevói múzeum őre által szerkesztett katalógusból. Ezek :
Kaukázusi havasi pacsirta (Phileremus peni-cillata). E fajból először 1888. telén lőttek Livnónál, s 1891 jan. 21-én Travniknál. Hasonlít a télen hozzánk Magyarországra is ritkán ellátogató havasi pacsirtához (Phileremus alpes-tris), csakhogy nagyobb és színezete inkább elmosódott s nem annyira kirívó.
A legnagyobb madártojás. A kiállítási tér belső részének elején külön állványon látható az Aepyornis maximus Geoffr. nevű kihalt strucz-szerü óriási madagaskari madárnak teljes épségü valódi tojása, mely mintegy 6-szor nagyobb a strucz tojásánál s űrtartalma körülbelül 150 tyúktojáséval ér fel. Az Aepyornis tojásai csak 1850 óta ismeretesek s a kiállított példány egyike a legépebbeknek ezt a Magyar Nemzeti Múzeum nem régiben 1300 frtért vásárolta meg. Bár ez nem tartozik a magyarföldi madártojások közé, mégis czélszerűnek mutatkozott ezt így külön szekrényben szélesebb körben is bemutatni. Mellette egy legkisebb (kolibri) tojás s összehasonlítás kedveért egy közönséges tyúktojás, s két strucztojás látható.
Sáska-madár. Kis-Ázsiában és a Balkán-félszigeten tartózkodik, s így keleti faj. Sáskajárások alkalmával azonban már többször mutatkozott nálunk mindig nagy csapatokban. Fő táplálékát a sáskák képezvén, igen hasznos: rengeteg számban pusztítván e kártékony rovarokat. Utóbbi években, s főleg 1875-ben sok ily madár jelent meg hazánkban, sőt Erdélyben költöttek is.
Sarki bukdár. 1890 nov. 2-án Ó-Bébán (Toron-tálmegyében) élve fogatott, s nevezetes, hogy nyári tollazatát, melyben csak tavaszszal szokott pompázni, késő ősz elején is megtartotta. Hazája az arcticus öv, honnét főleg novemberben keresi föl hazánk vizeit, s jégment tavait, folyóit. Végül a csinosan kiállított igazoló-jegyekről kócsagok és tőke-kacsák csoportját mutatjuk be, Vastagh Géza jeles állatfestő rajzaiban.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. május 24. )