Képaláírás: Nagy kócsag és kardcsőrű szalonkák

Ismertető szöveg: A nagy kócsag (Egretta alba más néven Ardea alba vagy Casmerodius albus) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó gázlómadár. A hófehér gémfélék legnagyobb képviselője. Régies neve nemes kócsag. A magyar természetvédelem címermadara. A világ nagy részén - Észak-Amerikában (Egretta alba egretta), Afrikában (Egretta alba melanorhynchos), Ázsiában és Ausztráliában (Egretta alba modesta), valamint ritkábban Dél-Európában (Egretta alba alba) is előfordul. Testhossza 85-102 centiméter, szárnyfesztávolsága a 140-170 centimétert is eléri. A nemek hasonlóak, bár tömegét tekintve a hím kissé nagyobb, 1030 gramm körüli, míg a tojó mintegy 960 grammot nyom. A nagy kócsag tollazata kikelésétől fogva fehér, költési időn kívül csőre sárga, lába barna, arcbőre zöldes. Nászruhája szintén fehér, ám sok gémfélével ellentétben nincs bóbitája, helyette hosszú, fátyolos szárnytollai nőnek ilyenkor csőre rózsaszínes, pirosas, később fekete (olykor sárga tővel), arcbőre élénkzöld, lába pedig fekete. A nagyobb termetű, társas gázlómadarak közé tartozik. Élőhelyét sziki és nádas mocsarak, brakkvizes lagúnák, árterek képezik. Halakat, kétéltűeket, vízirovarokat, kisemlősöket fogyaszt a többi gémféléhez hasonló, kivárásra és villámgyors lecsapásra épülő vadászstratégiájával. Alapvetően magányosan táplálkozik, bár nagy bőség esetén több példány is összeverődhet. Rövidtávon vonuló madár, hazánkban februártól novemberig figyelhetjük meg. Az állomány egy része rendszeresen áttelel az utóbbi időben mind többen. A magyar példányok a Mediterráneum vidéken telelnek. Röpte jellegzetes, a többi gémféléhez hasonló: hátranyújtja lábát, nyakát S alakban hátragörbíti, s lassú, nehézkes szárnycsapásokkal halad a levegőben. Hangja a többi gémféléhez képest kevésbé érdes, nyers. A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, többnyire földközelben a nádasban, de olykor fákon is. A kolóniák akár 50 párból is állhatnak, olykor egyéb gémfélék is csatlakozhatnak... (Forrás: Wikipédia)

A szalonkafélék (Scolopacidae) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe tartozó család.
A nedves területeket kedvelik. A többségük vonuló, nagy távolságokat tesznek meg.
Testhosszúk 13-62 centiméter közötti. Karcsú testű, hosszú lábú és nyakú, keskeny és enyhén szögben hajló, hosszú szárnyú madarak. Az ivarok egymáshoz hasonlóak, viszont tollazatuk más nyáron, mint télen. A fajok közötti különbségek főként a szárnycsík, a farcsík és a farok mintázatában jelentkeznek.
Többnyire állati eredetű táplálékot fogyasztanak és ehhez kiválóan alkalmas hosszú, hegyes, enyhén görbült csőrük. Ragyogó repülők és kitűnően mozognak a talajon és vizes területeken.
Átlagban 2-4 zöldes vagy barnás, foltos tojást raknak. A többség a talajon maga vájta mélyedésbe fészkel. A fiókáik fészekhagyók.
(Forrás: Wikipédia)