Képaláírás: Deák Ferencz szobra Warrington Wood János angol szobrásztól.

Ismertető szöveg: Kehidai Deák Ferenc (született: Deák Ferenc Antal, Söjtör, 1803. október 17. - Budapest, 1876. január 28.) magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és igazságügy-miniszter. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó államférfit "a haza bölcse" és "a nemzet prókátora" titulussal illették.
Jogi végzettséget szerzett és ügyvédi vizsgát tett, majd Zala vármegye szolgálatába állt. Politikusként a reformországgyűlésen a liberális ellenzék első embere volt. A 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A szabadságharc bukása után ő volt a passzív ellenállás vezéralakja.
Történelmi nagysága abban áll, hogy fő támogatója volt annak a folyamatnak, mely során elhárultak a magyar nemzet útjából azok az akadályok, amelyek az uralkodóházhoz és az örökös tartományokhoz fűződő viszonyt lehetetlenné tették. Tevékenységével nemcsak az alkotmányt és a nemzet létét erősítette meg, hanem lehetővé tette Magyarország további fejlődését, anyagi és szellemi gyarapodását. Munkájának érdeme, hogy hosszas politikai küzdelem után létrejöhetett az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság között a kiegyezés.
A politika mellett a tudományokban is jártas volt mint államférfi a magyar történelem legnagyobbjai közé tartozik. A 19. század egyik legtehetségesebb magyar politikusaként tartják számon, aki megteremtette Magyarország átalakulásának és fejlődésének törvényi kereteit.
(Forrás: Wikipédia)

A tervező művész, Warrington Wood János, Angolországban született és nevelkedett ugyan, de művészi működésének színhelye Róma volt s onnan nyerte inspiráczióját is, csatlakozva ahhoz a Canova által kezdeményezett szobrásziskolához, mely az ó-klasszikus Ízlést igyekezett helyreállítani s melynek nálunk Ferenczy volt legismertebb képviselője. Az angol művész 1839-ben született Warringtonban, szegény sorsú szülőktől, s az ottani festészeti iskolában nyerte első kiképeztetését. Már 1862-ben jutalmat nyert egy "Tavasz" czímü szobormintával s e jutalom alapján Rómába küldetett tanulmányai folytatására. 1871-ben "Éva" nevű szobra okozott feltűnést, s Warrington előkelő polgárai, büszkék lévén honfitársukra, ezer font sterlinget gyűjtöttek össze s ajándékoztak számára. Ettől fogva a művész működése biztosítva volt, mindamellett ő állandóan Rómában maradt s csak időről-időre látogatott el Angliába. Leghíresebb művei "Szent Mihály győzelme a Sátánon", mely óriási szobor Warringtonban van. (1877.) "A bethaniai nővérek", "Az oroszlánt megölő Sámson", "Oberon és Titania".
1877-ben a művészt az a szép kitüntetés érte, hogy a római művészek régi (1593-ban alapított) Szent Lukácsról nevezett akadémiája tagjává választotta, mely kitüntetés külföldit csak ritkán ért. Tagja volt természetesen az angol művészeti akadémiának is. Rómában 1874-ben a Lateran közelében megvásárolt egy csinos klasszikus stylben épült villát, melyben régiségekből s műipari czikkekből valóságos muzeumot létesített s kiváló angol honfitársainak vendégszerető gazdája és Róma művészeti kincseinek megszemlélésénél szellemes és szeretetre méltó vezetője volt. Élete szerencsés és kellemes körben folyt le s halála is váratlanul és hosszabb fájdalmas betegség nélkül érte el, bár igen korán, már 1886-ban. Angolok és olaszok rokonszenvvel emlékeznek meg még most is a derék művészről, ki hazánk művészeti mozgalmaiban is elfoglal egy szerény helyet, bár tagadhatlan, hogy az az iskola, melyhez tartozott, ma már nem felel meg a nagy közönség változott ízlésének.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. április 19.)