Képaláírás: Képek a Kolozsvári Ó-Várból
A kolozsvári farkas-utczai templom belseje.

Ismertető szöveg: A Farkas utcai református templom (hivatalos nevén: Belvárosi református templom) Kolozsvár híres gótikus műemléke, a Kolozsvár-Belvárosi református egyházközség temploma. Az egyhajós, kereszthajó nélküli templom hatalmas támpilléreivel, nagy háromszöges oromfalával, erőt és nyugalmat árasztó egyszerűségével, zordon megjelenésével az erdélyi magyar gótika legjellegzetesebb példája. A köztudat az erdélyi református egyház főtemplomának tartja, mivel hagyományosan itt iktatták be a püspököket. A 16. században újtemplom, a 17. században kisebb templom néven ismerték.
A tört kőből rakott, egyetlen hajóból álló templom teljes hosszúsága 60 méter, a hajója 34 méter hosszú, 15 méter széles, hálóboltozata 19 méter magas. A hajó meghosszabbításában áll a szabályos nyolcszög három oldalát formázó szentély. A karzat mérete 10×23 méter. Az épületet kívülről ötosztású támpillérek tagolják, közöttük három osztatú, halhólyagos vagy karéjos mérművel díszített ablakok találhatóak. A templom nyugati homlokzatán elhelyezett támpillérek három ablakot fognak közre. A homlokzat tengelyében áll a kapuzat, amelynek sarkaiban angyalalakok láthatóak. Az elpusztult oromzat feltételezhetően a keresztre feszítést ábrázolta.
A belső berendezés darabjai kivétel nélkül az újjáépítés utáni időből származnak. Az 1646-ban készült hátaspadokat besztercei és segesvári asztalosok készítették reneszánsz stílusban, amelyen azonban még a gótika hatása is érződik. A padokat és falakat díszítő 117 címer és halotti kárta (emléklap) a 17-20. századból származik, ezeket Herepei Gáspár esperes kezdte összegyűjtetni. A hatszögű lábazaton álló szószéket, az erdélyi virágmintás reneszánsz első darabját egyes források szerint Augustino Serena velencei művész tervezte, mások szerint Elias Nicolai (Képfaragó Illyés) és Benedikt Mück (Kőfaragó Benedek) közös munkája. A szószék festése, illetve a szószékkorona Régeni Asztalos István munkája. Az intarziás rokokó úrasztala 1827-ben készült.
(Forrás: Wikipédia)