Képaláírás: Mihalovich József zágrábi érsek.

Ismertető szöveg: Mihalovics József, Mihalović Josip ugyancsak Mihalovits vagy Mihalovich (Torontáltorda, Osztrák Császárság, ma: Vajdaság, Szerbia január 16. 1814. - Zágráb, Osztrák-Magyar Monarchia, ma: Horvátország 1891. február 19.), bíboros, zágrábi érsek.
1834-től a püspöki hivatalban, mint irodaigazgató dolgozott. Pappá szentelése 12. augusztus 1836 volt Lonovics József Csanádi püspök által. Káplán lett 1837-ban Temesvár városában (Temesvár-Belváros) majd 1837-től szertartásmester (ceremoniarius) és szentszéki jegyző 1841-ben püspöki titkár és kísérője a bérma utakon, majd 1846-ban püspökségi irodaigazgató. Február 1848 kanonok lett, 1849-ban püspöki helynök (provicarius generalis).
"Népek tavasza" őt is bevonta a maga viharos eseményeibe. Mint magyar felkelőt Temesvárott katonai bíróság elé állították november 17.-én megfosztják minden hivatalától, titulusától, vagyonától, négy év börtönre ítélik, ebből körölbeül két évet letöltött Lipótvárában Nyitra közelében, ma Szlovákia. 1852-ben kegyelmet kap, de mégis még négy évig csak segédlelkész lehetett rendőri felügyelet alatt a szülőfalújában. 1855, októberben plébános lett Német Besenován, 1959 esperes és iskolai felügyelő. 1861 májusában ismét kanonok lesz, június Temesvár gyárvárosi lelkész és Vaskai Szentmárton apátja.
1868-ban kinevezik dulmi címzetes püspöknek, majd 1870, május 4-én kinevezték zágrábi érseknek július 17-én szentelik püspökké Bécsben. 1877, júniusában a boldog IX. Piusz pápa kinevezte bíboros-papnak a San Pancrazio fuori le mura. A bíborosi kalapot Rómában vette át a Szent Péter Bazilikában 1877, június 25-én.
(Forrás: Wikipédia)