Képaláírás: "Nagyiroda". A bejáratnál levő emléktábla.

Ismertető szöveg: Dorog (németül Drostdorf) Komárom-Esztergom megye keleti részén, a Pilis és a Gerecse által közrefogott Dorogi-medence északi bejáratánál található iparváros, a Dorogi kistérség központja. A Pilis és a Gerecse völgye már az újkőkor óta lakott hely. Itt haladt keresztül az a római hadiút, mely Aquincumot és a nyugati provinciákat kötötte össze, a város délkeleti határában a 4. századból származó római padlófűtéses villa romjait tárták fel. Nevét 1181-ben említette először oklevél Durugh formában, a török hódoltság idején elpusztult ősi falu a mai lakóterülettől délre feküdt, Ódorog néven ismert. A településnév eredetét szláv gyökerekkel, mint drug társ, barát, de személynévi eredettel is Attila hun király vezérének nevéből, magyarázzák. Az elvadult tájat a sváb telepesek kapcsolták be újra az ország vérkeringésébe, az 1700-as években ismét közlekedési csomópont lett, a Buda-Bécs országúton megépült postakocsi-állomásán gyakran megfordultak a kor jeles személyiségei, mint Kazinczy Ferenc, Széchenyi István és Wesselényi Miklós. Dorog 20. századi gyors fejlődését a szénbányászaton kívül a kedvező közlekedés-földrajzi helyzete tette lehetővé 1896-ra kiépült a Budapest-Esztergom helyiérdekű vasút, ennek köszönhetően Dorog vált a szénmedence központjává, ezzel egy időben megindult a nagyipari bányászat, a budapesti ipari- és lakossági szénfelhasználásnak köszönhetően látványos fejlődés ment végbe, a korábbi kis falu népessége tízszeresére növekedett, 1984-ben várossá nyilvánították. Ma több, mint 12 000 ember él Dorogon a jelentős turisztikai desztinációként számon tartott Dunakanyar és Esztergom, és a nagy gazdasági vonzóerővel rendelkező főváros közelségében a Duna-menti iparvidék határán, ezek együttes hatása biztosítja a település hosszútávú fejlődését.