Normál kép: szinhaz_0224.jpg   Méret: 770x515 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Nagy kép: szinhaz_0224_nagykep.jpg   Méret: 1506x1007 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Jelenet az "Ahol unatkoznak"-ból (Prielle Kornélia, Halmi, Molnárné)

Ismertető szöveg: Az Ahol unatkoznak Édouard Pailleron színműve.



Prielle Kornélia színésznő. Édesanyja korai halála után, 1841 nyarán Tóth István társulatában, Szatmáron lépett fel először. Ezután Kilényi Dávidhoz szerződött, és vele 1844-ig járta Erdély városait. Szigligeti Ede Nagyszebenben figyelt fel rá, és egy évadra a Nemzeti Színházhoz szerződtette. Ezután ismét vidéki évek következtek: 1845-46-ban Debrecen (ott kérte meg a kezét Petőfi Sándor), 1846-ban Kolozsvár, 1847-ben Pozsony, Székesfehérvár, Nagyszeben látta játékát, 1848-49-ben az erdélyi városokat járta, Feleky Miklós igazgatása alatt. 1852-ben Eperjesen, Kassán, Miskolcon játszott; 1853-ban Latabár Endre együttesével Székesfehérvárra és Győrbe ment. 1856-tól Gyulay Ferenc, Hegedűs Lajos és Havi Mihály, Miklósy Gyula társ.-ának volt a tagja. 1859. ápr. 25-én szerződött újra a Nemzeti Színházhoz, amelynek ettől kezdve élete végéig megbecsült és ünnepelt tagja lett. (Bár 1860 nyarán Nagykanizsán, télen pedig Pécsett játszott.) 1881-ben ő kapta meg először az "örökös tag" rangját. Hat és fél évtizedes pályafutása során találkozott az úttörő színészek nagyjaival, Dérynével és Kántornéval; az induló Nemzeti Színház vezéregyéniségeivel: a két Egressyvel, Szentpétery Zsigmonddal, Szigeti Józseffel, Fáncsy Lajossal, Laborfalvi Rózával és a Lendvay házaspárral. Pályája csúcsára került a Paulay-korszakban, és játszott Jászai Mari, Újházi Ede, Nagy Imre partnereként. A franciás stílusú polgári szalondarabok kitűnő tolmácsolója volt, különösen első (egyben harmadik) férjével, Szerdahelyi Kálmánnal. Közben rövid ideig Hidassy Elek felesége volt. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)



Halmi Ferenc színész. 1865-ben mint árva gyerek, Szilágyi Béla aradi társulatához szerződött. Velük játszott 1867-ig Gyulán, Marosvásárhelyen. 1868-ban Kocsisovszky Jusztin győri, 1869-ben Aradi Gerő szegedi és várszínházi társulatának volt tagja. 1873-ban szerződtette a Nemzeti Színház. Míg vidéken főleg énekes szerepekben játszott, addig a nemzet első színházában Szerdahelyi Kálmán szerepkörét örökölte. Szerepeiben a lágyabb és sötétebb színeknek, az eleganciának és természetességnek egyaránt helye volt. Játékában a finom könnyedség fanyar humorral párosult. Beszéde tiszta és érthető, mozdulatai élénkek, de természetesek voltak. Nem nagy terjedelmű hangjával varázslatosan tudott bánni, lírai és drámai volt egyszerre, a legszélsőségesebb érzéseket és indulatokat is árnyaltan tudta megszólaltatni. Felesége: Mindszenty Kornélia, leánya Halmi Margit volt. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)



Molnárné Kocsisovszky Borcsa színésznő. Kocsisovszky Jusztin igazgató nevelt lánya. Gyermekként kerül először színpadra. Első férje Molnár György (1870. jan. 24.), második férje Molnár György testvére, József (1878. febr. 17.) A Budai Népszínházban tűnt fel először 1867-ben, de már öt és múlva (1872. ápr. 10.) a Nemzeti Színház tagja lett, ahol nyugdíjbameneteléig játszott. Páratlan tehetségű naiva volt, de betegsége miatt 1885 dec.-ében elhagyta a pályát és nyugdíjba ment. Prielle Kornélia méltó utódja lehetett volna. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page