Képaláírás: Laborfalvy Róza és Lendvay a "Bánk bán"-ban

Ismertető szöveg: Lendvay Márton id. énekes-színész, rendező. Néhány műkedvelő fellépés után városi írnokból lett színész 1826-ban - más forrás szerint 1828-ban - Fejér Károly társulatánál. Első sikereit Nagyváradon aratta, Pesten először 1831-ben lépett fel. Ezután a Dunántúli Színjátszó Társaság tagja lett, az országgyűlés alkalmából velük szerepelt Pozsonyban 1833-ban. Első felesége Jeremiás Karolina színésznő volt. Második házasságát 1832. dec. 27-én kötötte Győrött Hivatal Anikóval, amely 1848-ig tartott. Az 1830-as években Kassa, Kolozsvár és a budai Várszínház voltak főbb állomáshelyei, de gyakran vállalt fellépést más vándortársulatoknál is. A Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház alapítója és -megszakításokkal - haláláig tagja volt. 1840-ben bécsi és berlini tanulmányúton járt. Az operaháború miatt huzamosabb ideig játszott Kassán és Pécsett, az utóbbi helyen bízták meg először rendezéssel 1839-40-ben. A Nemzeti Színházban 1843-tól volt rendező, előbb havi váltásban társaival, 1847-től szakosodva a drámai előadásokra. Tagja volt a pesti Nemzeti, majd az Ellenzéki Körnek, a forradalom idején nemzetőrnagy. 1849-ben követte a kormányt Debrecenbe is. 1843-tól a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja. 1854. jan. 31-én volt utolsó fellépése a Nemzeti Színházban (Lord Rochester, Birch-Pfeiffer: A lowoodi árva). Agyvérzést kapott, és többet nem lépett fel. Szülővárosa már 1844 novemberében díszpolgárrá választotta. Kiváló fizikai adottságai - magas, karcsú termet, csengő hang - és alakítókészsége révén a magyar romantika eszményi hősszerelmese volt. A reformkor utolsó éveiben a magyarság legjobb nemzeti tulajdonságainak megtestesítője lett. Szerepkörét mindvégig megőrizte, sőt pályája végén nagy tragikus hősöket is alakított. Világos baritonhangja alkalmasnak bizonyult a vándorszínészetben mindig problémás tenorszólamok eléneklésére, így hosszú éveken át kettős minőségben szerepelt. A Nemzeti Színházban is fellépett operaszerepekben. A jutalomjátékaira és vendégszerepléseire választott műsorai jelentős szerepet játszottak a klasszikus, elsősorban Shakespeare, a kortárs magyar drámairodalom népszerűsítésében és vendégjátékai révén a vidéki színészet fejlesztésében. Írt (posztumusz megjelent) novellákat és dalokat is szerzett. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Jókainé Laborfalvi Róza színésznő. Jókai Mór felesége, a realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe. Jókainé Laborfalvi Róza születésekor a Benke Judit nevet kapta szüleitől; apja Benke József székely származású erdélyi színész-nemesember volt, édesanyja pedig Rácz Zsuzsánna színésznő. Döbrentei Gábor biztatására 1833-ban lépett színpadra a budai Várszínházban. 1837-ben átszerződött a Nemzeti Színházba, ahol tragikai szerepeket játszott, Kántorné Engelhardt Anna kezéből véve át a stafétabotot. Sokat dicsérték mélyzengésű hangját, szavalótehetségét, alakját és kifejező tekintetét. 1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának az előadásán találkozott a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral, egy kokárdát tűzve a férfi kabátjának hajtókájára. Még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart, az író családja és barátai (például Petőfi Sándor is) nehezen törődtek bele a kapcsolatba, különösen, mert a feleségnek volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza, akinek az apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton volt. Laborfalvi visszavonulásáig, 1859-ig szinte egyeduralkodó volt, akadt olyan pályatársnője, aki azért ment külföldre, mert nem érvényesülhetett mellette. 1857. szeptember 3-án az ő vendégjátékával (és Jókai beszédével) nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. Itt később, 1883-ban egy búcsúfellépés erejéig ismét színpadra lépett. (Forrás: Wikipédia)