Képaláírás: Dr. Bugát Pál

Ismertető szöveg: "Nyomtatásban megjelent önálló müveinek s fordításainak száma huszonöt, mintegy 40 kötetben; e mellett halála után még 16 kisebb-nagyobb mű kéziratát találták meg hagyatékában, nem is említve apróbb értekezéseit s az Orvosi Tár szerkesztését, mely utóbbi munkájában legelőször dr. Schedel Ferencz, a később Toldy Ferencz név alatt oly nagyhírűvé vált irodalomtörténész, majd Flór Ferencz segítették, s végül a magyar orvosok s természetvizsgálók három első vándorgyűlésének munkálatait, melyeket szintén ő szerkesztett. Nagyobb fordításai voltak: Hempel boncztana 2 kötetben, Hahnemann homeoepathikus kézikönyve, Chelius sebészettana 2 kötetben, Tscharner physikája. Önálló eredeti müvei közt említendők: Eptan (1830),Orvosi szókönyv"(1833), ((Természettudományi szóhal-maz (1843). Megjelentek nyomtatásban a dinynyéről, szőlő-kórról szóló értekezései s az akadémiában tartott értekezései, melyek csaknem mind nyelvészeti tárgyúak voltak." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 35. sz. augusztus 31.)

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824. október 5-én pedig a pesti egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig. 1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosául nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottság ülésein, ezért a világosi katasztrófa után szülőföldére visszavonult tudós orvost megfosztották tanári állásától, sőt nyugdíjigényétől is. A közéletből kiszorítva szorgalmasan tanulta az összehasonlító nyelvészetet, amely köréből több munkát hagyott hátra kéziratban majd a finn és török nyelvek tanulásával foglalkozott. (Forrás: Wikipédia)