Képaláírás: Kölcsey Ferencz

Ismertető szöveg: "Igy készült el az adott utasításhoz híven nem sokára Kölcsey életnagyságú arczképe, mely a nagy-károlyi megyeház nagytermét diszíti, s a melyet mai számunkban bemutatunk. Ez tehát hü mása a megye föntebbi határozatából készült díszes képnek, míg a múlt számunkban közölt arczkép az ugyancsak az Einsle által festett mellképnek mása, mely Bártfayé volt, s mely jelenleg az akadémia képes termében van felfüggesztve. Egy negyed század múlva újabb emlékkel adózott Szatmármegye Kölcsey iránti hálájának. A megye közönségének s némely más szomszéd megyék résztvevő lakosságának közadakozásából 1864-ben Szatmár városa főterén egy emlékszobor állíttatott fel, s a leleplezés ünnepélyére a magyar irodalom számos képviselője s a megyei rendek nagy száma jelent meg. Az ünnepély szept. 25-én tartatott, mintegy tízezer ember jelenlétében. A magyar alkotmány visszaküzdésének mintegy hajnalán, úgy tűnt föl e kiválóan hazafias ünnepély, mintha ez is hozzájárult volna a nemzet erősödéséhez, a mely ősi jogainkhoz való szilárd ragaszkodásunkat jelképezte." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 33. sz. augusztus 17.)

Nagy Károly tiszti főügyésszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői dacára 1832-ben elfogadva, a következő országgyűlésre utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. 1832-ben megyei főjegyzővé, azon év november 6-án pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban 1832. december 19-én foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra; tőle tanulták ezt el az 1830-as és 1840-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan. (Forrás: Wikipédia)