Képaláírás: Brassai Sámuel

Ismertető szöveg: "Hogy meghagyását teljesítsem, tegnap délben megkerestem Brassai bácsit, a ki a közelebbi napokban töltötte be kilenczvenedik évét. Abban a két udvari szobában lakik most is a monostor-utczában, melyről a látogatók már annyi sületlenséget összeírtak. A külső szobában az ágya, könyves szekrényekkel körülfogva, virág az ablakban ; a belső szobában a zongorája, körülkoszoruzva könyves asztalkákkal, és színes virágképek a falon. Minden igen egyszerű, annyira rendes, hogy egy cseppet se zseniális. A hintaszéke az ajtó mellett s kéz-ügyben egy szanszkrit verses könyv, egy számoló palatábla, alább egy loga-rithmusos könyv, néhány szám Figaro s a Mozart vonósnégyeseinek kis, nyolczadrétü kiadása." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 18. sz. május 4.)

Brassait az intézményesedő nyelvészeten való kívülállósága, széles nyelvismerete és természettudományos gondolkodása kora nyelvtudományától teljesen független, azt messze megelőző felismerésekre tette képessé. A nyelv központi egységének a mondatot, a nyelvészet központi területének a szintaxist tekintette. Mondatközpontú nyelvszemlélete idegen volt a korszerű egyetemi nyelvtudománytól, amely a mondat vizsgálatát jobbára a latinos hagyományú, iskolás grammatika illetékességi körébe utalta. Brassai az utóbbitól elszakadva, különböző típusú nyelvek mondatait összehasonlítva határozta meg az emberi mondat univerzális mélyszerkezetét abban a korban, amikor a nyelvtudomány a különböző nyelveket történeti-genetikus alapon hasonlította össze. Kimutatta, hogy az alany kategóriájának nincsen sajátosan nyelvi, univerzáléjellegű, a logikától független érvénye és hogy a mondat központi eleme az ige. (Forrás:wikipedia)