Képaláírás: Damjanics János 1847-ben fölvett daguereotyp arczképe

Ismertető szöveg: "Megzavarták az olaszországi események, hol 1848 tavaszán komoly forrongások támadtak, melyek következtében Damjanich a háború kitörésekor több tiszttársával együtt, kik jövőjük érdekében inkább a harcztérre vágyódtak, Olaszországba küldetett s innen csak az Olaszországban fekvő ezredekhez szolgálati utón érkezett magyar hadügyminiszteri felhivás folytán 1848 júniusban jött vissza Magyarországba, és az elsők közt volt, kik még úgyszólván felsőbb rendelet következtében jutottak a honvédséghez. Józan és igazságos felfogásával elitélte a rácz mozgalmakat, és ebbeli meggyőződésének mindvégig feltétlen híve maradt. Milutinovics szájából tudom, hogy Damjanichot tiszttársai minden utón le akarták a Magyarországba való áthelyezésről beszélni." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 1. sz. január 5.)

Az utolsó harcoló magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn adta meg magát az orosz csapatoknak. Ez súlyos sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott forradalom elbukott, így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. A másik ok az volt, hogy Haynau így nem tudta rögtönítélő bíróság elé állíttatni a katonákat, hanem maradt idő, míg a közigazgatás helyreállt. Ez volt a két fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok - noha ígéretet tettek az ellenkezőjére - foglyaikat némi habozás után átadták számukra.(Forrás:wikipedia)