Ismertető szöveg: 1978. THÖKÖLY IMRE
(1657-1705)
A Thököly-féle felkelés 300. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 11 1/2 : 12 F. fog.
T.: Vagyóczky Károly (keret)
Á 1978. okt. 2.-1979. dec. 31.
P 3 656 000 fog. 5 900
3291 3316 1 Ft Korabeli metszet 50,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Thököly Imre felső-magyarországi (1682-85) és erdélyi (1690) fejedelem. Zrínyi Ilona férje, protestáns nagybirtokos. 1670-ben az észak-magyarországi családi birtokokat megszálló császári katonaság elől Erdélybe menekült. Az erdélyi fejedelmi tanács határozata alapján ideiglenesen a bujdosók élére állt, és engedélyt kapott rá, hogy magánszemélyként sereget toborozhasson. 1678-ban gróf Teleki Mihály erdélyi politikussal (1634-1690) közösen támadást indított a királyi Magyarország ellen. Az általa vezetett sereg-rész elfoglalta Murányt, Szendrőt és a bányavárosokat. 1680 januárban a bujdosók fővezérükké választották. Februárban a bécsi udvar és a Porta felvette vele a kapcsolatot. A nyár folyamán csapatai a Vág völgyében portyáztak, augusztusban bevette Késmárkot, de Lőcse ellenállt. 1680. november 15-én I. Lipót magyar király, német-római császár (ur. 1657-1705) biztosaival fegyverszünetet kötött. 1682- ben török segítséggel újabb támadást indított a Felvidéken. Elfoglalta Kassát, majd Füleket, ahol Ibrahim Ujzun Arnaut pasa (1683) a szultán nevében uralkodói jelvényeket adott át neki. Ettől kezdve Felső-Magyarország fejedelmének címezte önmagát. 1683-ban csatlakozott a Bécs ellen vonuló török sereghez. A város ostroma alatt a Pozsony vármegyei Cseklésznél táborozott és kapcsolatot akart létesíteni V. Lotharingiai Károly hadvezérrel (1643-1690), de elutasították. 1684-ben több sikertelen diplomáciai kísérlet után, súlyos vereséget szenvedett Eperjesnél, elveszítette Bártfát, majd Makovicát. 1685-ben Erdélyben hűtlenségi pert indítottak ellene, birtokait elkobozták és októberben II. Ahmed pasa (ur. 1691-1695) a Habsburgokkal való megegyezésben Váradon elfogatta. 1686-ban Belgrádban bocsátották szabadon, de régi tekintélyét már nem tudta visszaszerezni. I. Apafi Mihály (lásd IV.15.) halála után - 1690-ben - a szultán Erdély fejedelmévé nevezte ki. Thököly török és tatár segélyhadak élén a zernyesti csatában győzelmet aratott a Teleki vezette erdélyi csapatok felett, a keresztényszigeti országgyűlésen 1690 szeptemberben - fejedelemmé választották, de október végén Bádeni Lakos hadvezér (1655-1707) hadserege elől Havasalföldre menekült. A továbbiakban is a törökök oldalán harcolt. A karlócai béke után, 1699 után végleg száműzetésbe kényszerült Konstantinápolyban, 1701-től haláláig Nikomédeiát jelölték ki neki, családjának és híveinek kényszerlakhelyül, ott élt haláláig. Hamvait 1906-ban a késmárki evangélikus templomban helyezték el. (MNL.17k.442 o.)(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Szeptember) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)