Normál kép: 777_866_pix_Oldal_11_Kep_0002.jpg | Méret: 770x485 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Nagy kép: 777_866_pix_Oldal_11_Kep_0002_nagykep.jpg | Méret: 1136x716 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Képaláírás: Menekülés Egyiptomba Ismertető szöveg: Nem kevésbbé megkapó, de jóval tartalmasabb a másik, a Merson M. rajza. A pusztán át Egyiptomba érnek már a menekülők, de még nem találtak lakóhelyet, a hol állandóan szállásolhatnának. Egy Izisnek szentelt templom romjai közt nyugosznak le éjszakára. A mint kisdedével fáradtan a földre dűlt, csak most veszi észre, hol van rémülten emeli föl fejét s néz Izis köarczára a kinek neve "Izis, a hü dajka, a mint fiát, Horust szoptatja." Mily találkozása az isten-anyáknak. A gyöngéd Mária saját képmását látja a rémletes kő-alakban, - de az nem véthet neki az ölében tartott gyermek azért jött, hogy a bálvány-istenek oltárai romba dőljenek előtte. - Oldalt, távol az anya és gyermek kis csoportjától, a férj (a ki távol tartja magát eljegyzettje fekvőhelyétől) álomra dőlt már: mellette a hű állat rágicsálja a homok szűkös bogáncskóróit ... alázatosság képe mind ... a homok, a megdőlt kevélység jelkepei ... csak a felséges, az Isten fia nem látszik tudni semmiről: odaborult anyja kebelere. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. deczember 22.) |
Kapcsolódó dokumentumok: Lagard Péter: Menekülés Egyiptomba : A pusztában Ozirisz és Ízisz a kis Hórusszal |