Képaláírás: Mátyás-kori emlékek Kolozsvártt
A Szent-Mihály-egyház Kolozsvár főterén.

Ismertető szöveg: A másik kép a Szent-Mihály-egyház homlokzatát s egész alakjában tornyát mutatja, a mint Kolozsvár főterén látható. Az első Erdély hajdankori egyik monumentális épülete, góth stílben, egészen faragott kőből épülve. A pompát kedvelő Zsigmond király alkotása, kezdődött az építés 1372-ben, végződött 1422-ben. A torony uj időbeli s a régi kétszer is leégett, újra épült és ismét teljesen lerontatott. Mátyás, uralkodása utolsó évében, csak restaurálásához járult, midőn 1489-ben a város felgyújtatván, annak nagy részével együtt a szentegyház is leégett. A közhír a gyújtás gyanújával a várossal perben állott Szamosfalva urát, Mikola Ferenczet terhelte. A királyhoz jutván a panasz, az egyik királyi udvarbiráját és az erdélyi alvajdát azon szigorú parancscsal küldötte ki, hogy a dolgot nyomozza ki, s ha a tény bebizonyul, a vétkestől Szamosfalvát a király nevében vegyék el s Kolozsvárt igtassák be annak örök birtokába... A kinyomozás eredményéről az emlékek hallgatnak, de a Mikolák e század elején is birták Szamosfalvát, a mi a gyanú alaptalanságát mutatja. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. szeptember 22.)

A kolozsvári Szent Mihály-templom Erdély második legnagyobb alapterületű temploma a brassói Fekete templom után, amely Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon áll. 76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony. Művészetében az északmagyarországi stílus hatása ismerhető fel, de sok részletében az erdélyi helyi jegyek mutatkoznak.
Az épület nem a tér közepén található, mivel megépítésekor az északi házsor még nem volt kiépülve, így abban az irányban több hely volt. A háromhajós csarnoktemplom tengelye nem párhuzamos a tér oldalaival, mert a középkori szokás szerint a szentély tengelyvonalát a védőszent neve napján a napfelkelte vonalához tájolták. Alaprajza háromapszisos, a bécsi Szent István-székesegyházéhoz hasonlatos. Hajója 50 m hosszú és 24 m széles a szentély 20 méter hosszú és 10 méter széles.
Nyugati főkapuját Zsigmond király magyar királyi, német császári és cseh királyi címere díszíti, felette Szent Mihály szobrával. Több elmélet született arra nézve, hogy a főkapu miért nem a homlokzat közepén nyílik, de egyiket sem sikerült bizonyítani. Az egyik feltételezés szerint a kaput eredetileg háromnyílásúnak tervezték, egy másik elgondolás ellenben az, hogy a kapu eredetileg a mai orgonakarzat belső vonalában állt és csak a bővítések során hozták a jelenlegi helyére. A kaputól jobbra gót betűs latin felirat a védőszent szobrának elhelyezéséről ad információt: Anno.d[omini].MCCC / XLIII.posita.e[st].h[aec].ymago / huilc.alm[a]e.ec[c]le[s]i[a]e.s[an]cti.mich[-] / aelis.archangeli. A felirat felett egykor Mózes féldomborműve állt, amelyből csak a lábak maradtak meg, illetve a töredékes felirat. Az északi két kapu, illetve az ünnepi alkalmakkor használt déli kapu kevésbé díszesek. (Forrás: Wikipédia)