Képaláírás: Báró Wenckheim Béla emlékszobra Békés-Gyulán, a Népkerti diszcsarnokban.

Ismertető szöveg: Békésmegye székhelyén, Gyulán, július 7-én ment végbe báró Wenckheim Béla emlékszobrának ünnepélyes leleplezése. A szobor, helyével és környezetével, kellemes benyomást tesz a szemlélőre, s bármely nagy városnak díszül szolgálhatna.
A mint az utas a vasúti pályaudvarból, a jól kövezett s két oldalt szőllőskertek közt vezető, de már nagyrészben csinosan beépült "sugárút" mentén a városba ér, jobbról gyönyörű nagy kertet talál, sűrű fenyőültetvényekkel, dísznövényekkel, árnyas fasorokkal, virágos ágyakkal és pázsitos terekkél, szabályosan kimért széles utakkal, melynek közepén a legszebb rózsaligetben - csak most épült díszes csarnok emelkedik.
Ez a gyulai népkert és diszcsarnok, s ennek homlokzata előtt van báró Wenckheim Bélának Stróbl Alajos művészünk által mintázott, s a dicsőült hazafi nemes alakját meglepő élethűséggel ábrázoló, művészi kivitelű, bronzból öntött mellszobra, Gerenday A. műtermében készült magas syenit-gránit-oszlopon.
Fent, a homlokzaton, a megye czimere - pajzsában a Hármas-Kőrös folyó s az arany kalászokat tartó oroszlán, - alatta a gránitmárvány emléktábla, melyen ragyogó aranyvésetű felirat hirdeti, hogy:
Emelte:
Békés vármegye közönsége hü fiának,
Feledhetlen főispánjának,
Magyarország volt miniszterelnökének,
MDCCCLXXXIX.
A hála és kegyelet által emelt emlékszobornak szebb helyet, díszesebb keretet képzelni is alig lehet. S bizonyára elbámul minden idegen, ha hallja, hogy e miniatür-paradicsomkert - mintegy varázsütésre - igazán a semmiből létesült, - és hogy e kies oáz helyén még öt évvel ezelőtt a városnak legelhagyatottabb zuga, mocsaras, ronda szemétlerakó helye disztelenkedett, sértve a szemet és jobb ízlést s egészségtelen kigözölgésével fertőztetve a környék levegőjét. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. július 21.)

Wenckheimi báró Wenckheim Béla (Pest, 1811. február 16. - Budapest, 1879. július 7.) magyar politikus, miniszterelnök.
Báró Wenckheim József (1778-1830) és második felesége, báró Orczy Terézia (1790-1875) gyermeke. Fiatalon vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben sűrűn megtalálhatóak az ő jegyzései. Már 21 éves korában táblabíróvá választották és még harminc éves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839-ben követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték.
1848-ban az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és emiatt menekülnie kellett és amikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ben megint békési főispán lett, majd a kiegyezés után, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig gróf Andrássy Gyula kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, és csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió ideje alatt miniszterelnöki tisztséget is betöltött. Kormányában Tisza Kálmán volt a belügyminiszter. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt. (Forrás: Wikipédia)