Képaláírás: Az "Asszony komádiája" rajzaiból
Dubarry komédiája.

Ismertető szöveg: Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. január 28. - Dolány (ma Benczúrfalva, Szécsény része), 1920. július 16.) magyar festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
A 19. századi magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja. Pályájának korai szakaszát a biedermeier stílusú arcképek (Gizella), a romantikus életképek (Balatoni halásztragédia), illetve a Karl von Piloty festészetének hatását magukon viselő történelmi tárgyú képek jellemzik (II. Rákóczi Ferenc elfogatása). Első sikerét Hunyadi László búcsúja című képével érte el 1866-ban. 1875-ben a történelmi festészeti verseny nyertese lett Vajk megkeresztelése című képével. II. Lajos bajor király megbízásából számos történelmi tárgyú képet festett (XV: Lajos és Dubarry asszony 1874).[1] Hazatérése után aktokat, portrékat és mitológiai témájú képeket festett. Utolsó alkotói korszakát a monumentális történelmi kompozíciók jellemzik. A millenniumra 1896-ban megfestett Budavár visszavétele című műve a műfaj egyik legjelentősebb alkotása. 1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a Nagyváradon festett, Schlauh Lőrincz nagyváradi bíborost ábrázoló portréjával, amely máig Nagyváradon a püspöki palotában tekinthető meg. 1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képe egész Európában feltűnést keltett. Élete utolsó éveiben a budai várba tervezett nyolc képből álló történelmi tárgyú képsorozaton dolgozott, melyből kettőt tudott elkészíteni (Mátyás fogadja a pápa követeit, A diadalmas Mátyás). Pályafutása során számos művészeti díjat nyert. Műveivel aranyérmet nyert Párizsban (1878, 1900), Berlinben (1886, 1910), Bécsben (1877, 1888) és Münchenben (1888).
(Forrás: Wikipédia)

P. Szathmáry Károly, irodalmunknak évtizedek óta egyik legtermékenyebb munkása, megírta "Az asszony komédiáját", melyben, ép ugy mint Madách különböző időszakokban bemutatja az örök Ádámot, - P. Szathmáry Károly viszont az örök Évát mutatja be a paradicsomtól kezdve le a napjainkba nyúló időkig, különböző megjelenéseiben, de ugyanazon természetével. Festi az asszonynak gyengeségében rejlő erejét, mely a legtöbb esetben diadalmas lesz a férfi pozitív ereje fölött. Tizenkét képben, mind megannyi külön korszakban és alakban látjuk magunk előtt megjelenni és eltűnni Évát, s az utolsó képben diadalt ülni női természetének legnemesebb tulajdona, az anyaság áltál, melynek kedveért a teremtő megkegyelmez az elveszteni szánt világnak s új meleg életet lehel a kihűlni kezdő földtekébe.
A másik kép, mely Benczúr Gyulának eredeti festménye után készült, XV. Lajos franczia királyt és kegyencznöjét, Dubarryt tünteti föl ez utóbbinak boudoirjában. A király kis arczképet hoz a kezében, arczképet a császár leányának, a kit nőül kínálnak neki, s a kivel a házasságot az ország java és a politikai eszély is tanácsolná.
De ez esetben vége lenne a kegyencznő uralmának, melyet a király fölött gyakorol, igy hát egész erejét összeszedi, hogy a tervet meghiúsítsa s a királyt a visszautasító levél aláírására rábírja. Kaczér fogásokkal hajhtja a királyt akarata felé s csakugyan oda vezeti, a hova akarja: aláíratja vele a levelet. A történeti hirü kegyencznő és XV. Lajos király hü képmásban vannak bemutatva Benczúr képén, mely a művész legsikerültebb alkotásainak egyike. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. junius 9.)