Képaláírás: Játszó gyermekek. - Peske Géza festménye.

Ismertető szöveg: A hőse három apró gyermek, és egy még apróbb kutya. A színhely pedig a ház vége, a sárból vert hosszú padkával, melyen az esti órákban végtől végig elfér az egész háznépe. Mondják a szakállszárítónak is, a hol gazduram a komával együtt szokta pöfékelni a pipát, mihelyt szakíthat magának egy-egy nyugodalmas órát Most azonban a család legifjabb sarjadékai foglalták le a padkát, ott kuporodtak föl, s talán nekik is van beszélgetni valójok a tengeri-törésről, melynek látható eredménye ott mutatkozik az egészséges, szép csövekben, a mikről a háncs szépen föl van hajtva s összekötve, hogy az eresz alá föl lehessen aggatni. Szinte el lehet képzelni, hogy az a kis jószág, a Bodri kutya kölyke, - mely majd még csak ezután nö meg lomposra és ereszti meg a hangját, - milyen szimatolást és bolondos futkározást vitt végbe itt a tengeri csuha közt, s mennyit mulatozhatott rajta a két lurkó, kik ott kuksolnak a padkán, mikor elé döczög a kicsi öreg, a harmadik, az öcscs. Ez csak most egyengeti a lábait a földhöz. Afféle szoknyás teremtés, a ki még alig látszik ki a földből épen illik a kicsi Bodrihoz. Jön a társasághoz, vonzza a két testvér, a tengeri, a kis kutya. A két gonosz pedig ráuszítja a kis Bodrit: csipd meg, rajta!
De a kutya és a kis Pista ismerik egymást. A Bodri-ivadék elkaffantja magát, vérében van már a támadás, hanem Pista jól ismeri a ház másik apróságát. Nem ijed meg. Lehajlik hozzá, két kövér kezecskéjét kiterjeszti, mintha mondaná : hisz én vagyok, nem ismersz ?
Ez a sok bensőséggel gondolt, és szerencsésen is festett jelenet tárgya Peske egyik festményének, mely valóban a gyermekélet képe.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. április 21.)