Képaláírás: A Dömör-kapu (Vaskapu) völgyszoros Szent-Endre közelében
Dr. Téry Ödön fényképe után

Ismertető szöveg: Kiinduló pontunk Szent-Endre, a hova vasúton egy óra alatt érünk ki. De mi most nem időzünk itt hosszabb ideig, hanem Izbék-nek veszszük utunkat. Izbek kis, szerb és német ajkú falu, mely közigazgatásilag voltakép Szt-Endréhez tartozik, de tőle 20 percznyire fekszik. Annavölgyet elhagyva, 15 percz múlva az erdő szélét s egyúttal a völgy nyílását érjük el utunk idáig kocsival is járható. Most leszállunk a völgybe s ebben folytatjuk utunkat felfelé. Csakhamar keskeny, erdős völgyben találjuk magunkat, a hol az ut helyenként a patak sziklás medrében kénytelen tovább kanyarogni. A keskeny völgy, a sürü erdő, a helyenként felbukkanó sziklacsoportok meglepnek minél feljebb megyünk, annál szebbé válik a völgy, annál sziklásabbá a meder. A keskeny völgyet félkör-alakban lépcső módjára emelkedő sziklafal zárja el, melyről a bővizű patak mintegy 7 méternyi magasságról több szakaszban nagy zajjal s tajtékozva zuhan alá. A körülbelül 15 méter átmérőjű sziklafal, mely a keskeny völgyet valóságos amphitheatrum módjára elzárja, a mohos trachitsziklákról alázuhanó víz-sugár, a környező sürü erdők, meglepően szép képpé egyesülnek, mely különösen nagy esők után, midőn a hegység belsejéből aláfolyó patak vize nagy mértékben megdagad, valóban meglepő látványt nyújt.
Ezt a völgyszorost nevezik Dömörkapunak (szerbül Demer kapia, azaz Vaskapu) s ezt mutatjuk be képünkön is. A vízesést legszebbnek a meder aljából látjuk, a hová a lépcső módra feltornyosuló sziklafalon némi vigyázattal lemászhatunk képünk is onnan van felvéve.
A vízesés felett az út ismét átmegy a patak balpartjára, a völgy itt is felette keskeny, az erdő ismét sűrűsödik, mélyen lenn lábaink alatt halljuk a patak zúgását. 3-400 lépésnyire a vízeséstől az út jobb oldalán nagy sziklatömb ötlik szemünkbe, melynek sima lapján olvasható szerb felírás egy itt 1862-ben történt szerencsétlenségről ad hirt. A patak zúgása figyelmeztet, hogy itt, az erdő sűrűjében, egy második vízesés van de le kell szállanunk a patak medrébe, hogy a vízesést egyáltalában meglássuk. Az egész dömörkapui völgy ezen a tájon legkeske nyebb, s a patak esése mindenütt rendkívül nagy. E helyen a sziklák mindkét oldal felől oly szorosan lépnek egymás mellé, hogy köztük csak keskeny sziklarés, hasadék marad, melyen a patak vize, egy sugárban, mintegy 5 méter magasságról aláesik. A sziklafal alatt, a honnan a viz aláesik, mély vizmedencze képződött, melynek kristálytiszta vize pompás fürdőül kínálkoznék, ha hőfoka nem volna +12° C. A sziklás meder gyönyörű bükkösbe van rejtve, s felkeresése mindenkinek annál is inkább ajánlható, mert az ut Szt-Endrétől idáig két óra alatt kényelmesen s minden fáradság nélkül megtehető.
Völgyszorulatok s tágabb lapályok, buja növényzetű rétek s pompás bükkösök váltakoznak itt sürü egymásutánban, míg végül az erdőből kilépve, tágas völgyiapályon állunk, melynek bejáratánál a bájos fekvésű sikárosi erdöőri lak (339 m. teng. fel. mag.), déli részén pedig a büki puszta tűnik szemünkbe. A sikárosi erdőőri lak egyelőre utunk czélpontja távolsága a Dömörkaputól 1 óra. A sikárosi szép völgyön, a főváros környékének legszebb völgyén, felfelé haladva két óra alatt Pilis-Szt-Keresztre jutunk Sikárosról felmehetünk a Dobogókőre (700 m.) vagy a Keserűsre (641 m.) is, vagy pedig átcsapva a királyuti völgybe, Dömösre - vagy Pilis-Szt-Lászlón át Visegrádra mehetünk. Ugyaninnen a szalabasinai kut útba ejtésével 2 óra 45 percz alatt a pomázi vasúti állomást érhetjük el. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. április 14.)