Képaláírás: Bakócz Tamás életéből - A "Magyar Történeti Életrajzok" legujabb füzetéből
II. Gyula pápa
Rafaelnek a flórenczi Pitti-palotában őrzött eredeti festménye után.

Ismertető szöveg: II. Gyula pápa (eredeti nevén: Giuliano della Rovere Albisola, 1443. december 5. - Róma, 1513. február 21.) a 216. római pápa 1503-tól haláláig.
II. Gyula a reneszánsz korában regnáló egyházfők közül az egyik legismertebb. Neve hallatán Róma több mesterműve is eszünkbe juthat, hiszen ekkoriban vált az örök város a reneszánsz építészet és festészet vitathatatlan fővárosává. Bramante, Michelangelo, Raffaello mind megfordultak Gyula udvarában. A mindmáig fennmaradt csodás freskók és épületek mellett a pápa a krónikákban is jelentékeny nyomot hagyott. Tíz éves pontifikátusa során egy olyan ember foglalhatta el az egyház legfőbb hivatalát, aki hűvös kimértséggel, mesteri politikával érte el céljait. Gyula a botrányos életű Borgia pápához, a kapzsi, nagyravágyó, erkölcstelen és ravasz VI. Sándorhoz képest igazi szent volt. Erkölcsösségéről szinte már legendák szóltak, ebből a szempontból tehát ideális pápa lehetett volna. De ugyanakkor Gyula elsősorban hadvezér volt, azután államférfi és politikus és csak harmadsorban lehetett őt egyházi emberként említeni. Pontifikátusa tulajdonképpen ugyanazokra a célokra épült, mint amit a Borgiák akartak elérni. De Gyula sokkal kifinomultabb eszközökkel és nagyobb sikerrel tört utat maga előtt. Még a Cesare Borgiát példaképnek tekintő Machiavelli is elismerte a pápa sikereit. Pontifikátusa során érte el a Pápai állam történetének legnagyobb kiterjedését, ami elsősorban a Velencei Köztársaság rovására ment illetve a francia befolyás visszaszorulására. Hozzá kapcsolható a Svájci Gárda megalapítása, és ő hívta össze Lateránban az ötödik lateráni zsinatot, amely a reformáció előtti utolsó lehetőség lett volna a pápai udvarnak a reformokra és a változtatásokra. (Forrás: Wikipédia)