Képaláírás: Holub Emil dél-afrikai utazásaiból
Pihenő egy dél-afrikai fensikon tett ut közben.

Ismertető szöveg: Holub Emil, kinek arczképét a "Vasárnapi Ujság" 1887-iki évfolyamában már bemutattuk, még nem idős ember. 1847-ben született Csehországnak Holitz nevű városában s monarkhiánkban, a magyar gróf Teleki Samut kivéve, ő az egyetlen, kit az afrikai fölfedezők díszes sorában említhetünk.
Eredetileg orvosnak készült. De alighogy kezéhez kapta a diplomát, a természetrajz iránti hajlamától sarkalva s az Afrikában utazók csodás fölfedezései által is vonzatva, már 1872 nyarán a Fokföldre utazott, azzal az elhatározással, hogy onnan tanulmányutakat tegyen a világrész ismeretlen tájaira.
A Fokföld legnagyobb kikötőjében. Port Elisabethben szállott partra s innen indult éjszak felé a Jakobdaalon keresztül a délafrikai fennsíkra. Átkutatta a Vaal folyó gyémántkerületeit s letelepedett Dutvitspanban, hol mint gyakorló orvosnak bő alkalma nyilt megismerkednie a gyarmati és bennszülött lakosság körülményeivel, behatolnia családi életük körébe is és közelről vehetni szemügyre különösen az afrikai fejedelmek házi életét.
Hosszabban időzött itt s megszerezve a nagyobb utazáshoz szükséges tájékozást ós eszközöket, tovább folytatta útját éjszak felé, keresztül utazott a becsuana-országok déli s a Vaal folyón túli transvaali tartományok délnyugati részein, behatolt a Kalabari vidék pusztáiba, melyeket addig kietlen sivatagoknak tartottak, holott buja fűtenger borítja s vadakban föltűnően gazdag.
Megpihenve a Gyémánt-vidéken, átkutatta a Transvaali államokat, felhatolt Sosongig s 1875 tavaszán nagyobb útra indult, föl akarván kutatni a Zambezi folyó forrásait. Sosongtól tehát éjszak felé vonult, egy még alig ismeretes vidékre, innen a földrajzi tekintetben fölötte érdekes tómedenczék területére, hol a mérges csipésü csecselégyek rajai lehetetlenné tették az igavonó állatokkal való utazást. Mindazonáltal elérte a Zambezi folyónak festői szépségű Viktória zuhatagait, átkelt a folyam túlsó partjára s bejárta Marutsze-Mambura kettős királyságát s megismerkedett annak kegyetlen uralkodójával, Szepopo királylyal, kinek népe a többi afrikai bennszülöttekhez mérve a műveltségnek meglepő magas fokán áll s erkölcsei, viselete, szokásai tekintetében jóval felülmúlja Dél-Afrika többi népeit.
További útjában, a Mucsila-Amyiga zátonyoknál erős lázba esett a merész utazó. A ben-szülöttek elrabolták élelmi és gyógyszereit s Holub kénytelen volt abba hagyni útja folytatását s keresztül vergődni a tengerig, honnan visszatért hazájába. ...(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. márczius 3.)