Képaláírás: A párkák. - Thumann Pál rajza.

Ismertető szöveg: A görög mithosznak az a felfogása, melylyel nőkre ruházta, hogy életünk fonalát sodorják, ékesítsék és elvágják, közel jár a valósághoz. Thumann Pál "A párkák" czimü képén ezt a felfogást, egyszerű de megragadó formában, szerencsés humorral és azzal az ő sajátos könnyed kedélyességével fejezte ki, mely az ily antik tárgyhoz pompásan odaillik, míg ellenben a komolyabb hangulatot igénylő keresztény themákkal alig férne össze. Thumann e képén a nők jellemzése s az egész felfogáson elömlő derüsség kifejezése kiválóan sikerült. A fiatalos szőke mily pajzán vidámsággal kezdi a fonalat fonni, mig az érettebb barna testvér a már jócskán hosszúra nyúlt fonalat babérral ékesíti, gyönge, fájdalmas vonással jelezvén, hogy tudja: mily nehéz a babért megszerezni, s mégis Atropos testvér, kétségtelenül egy irigy vénkisasszony, lesi már ollójával az alkalmas perczet, hogy a babérfödte fonalat mielőbb elrághassa. S ezt a művész oly természetesen, oly igazi görög derűvel állítja elénk, hogy szinte élni látszik a rég letűnt kék egű arany világ hitregéje. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1888. deczember 30.)

A Párkák (latinul: parcae) a görög mitológiából ismert Moirák római megfelelői sorsistennők, akik fonják, kimérik, majd elvágják az ember életfonalát. Hatalmukban áll megakadályozni az istenek akaratának érvényesülését is.
Nona (a görög mitológiában Klóthó) az emberi élet fonalát fonja, Decima (Lakheszisz) ereszti hozzá a szöszt, és végül Morta (Atroposz) vágja el a fonalat. Méltóságteli nőalakokként ábrázolják őket. Néha jogarral láthatók, amint egy irattekercsben olvasnak máskor Nona fon, Decima sorsot húz, vagy a slílussal a globusra mutat, Morta pedig egy napórára mutat. (Forrás: Wikipédia)