Képaláírás: Este a pompeji-i síremlékek után.

Ismertető szöveg: Az ember annyit olvasott már Pompejiról, s annyi fényképet látott egyes részleteiről, hogy mikor előtte van, meg sem lepi többé. Később aztán meglepi az, hogy minden sokkal kisebb, mint a milyennek a képek után gondolta. A photograph lencséje ámít. A sűrűn egymás mellé épített házak: sok fiókos skatulyák, a fényképen nagyszerű porticusokat mutatnak, a valóságban közönséges házak a piscina egy kis, apró halacskáknak való medencze s a cistisonak nevezett kertben épen csak a trillagera feszített baraczkfának lehet helye. Valamennyi templomból, Apollóét, Isisét is beleszámítva, nem épülne fel a lipótvárosi bazilika. (A mivel ugyan kevés van mondva!) A házak mind földszintesek, a tudósok ugyan azt állítják, hogy emeletesek voltak, mert lépcsők vezetnek fel a magasba de én azt hiszem, hogy azok csak a tetőre vezettek fel ott kellett a háznép nappali mulatóhelyének lenni, a szoba csak éjjelre, meg esős időre szolgált, s az udvar kellett a dolgozásra. S ha emelete lett volna a háznak, honnan kapták volna a földszintes szobák a világosságot. Ablak nem volt egy-egy négyszögű lyuk vasrácscsal itt ott az utcza felől, befelé csupa ajtó és tornácz a hol még épen maradt boltozatot találnak, annak a tetején van az ablak, melyen át lég és világosság hatolt be. Ezek ugyan még nem ismerhették a náthát és csúzt, hanem a fogfájást igen, a hogy a talált koponyák hiányos fogsorai mutatják. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1888. deczember 30.)

Pompei (nápolyiul Pumpeje) község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében.
Nápolytól délkeletre fekszik. Határai: Boscoreale, Castellammare di Stabia, Sant'Antonio Abate, Santa Maria la Caritá, Scafati és Torre Annunziata.
A mai Pompei városa elődjének árnyékában alakult ki. A Római Birodalom egyik leggazdagabb városát Kr. u. 79-ben a Vezúv kitöréséből származó vulkáni hamu és lapilli teljesen betemette és a környéket lakhatatlanná tette az elkövetkező évszázadokra. Csak a 3-4. században kezdett ismét benépesülni. A kora középkor során a Vezúv további kitörései, a barbár valamint szaracén támadások és a sorozatos malária járványok nem kedveztek fejlődésének. A település első temploma, a San Salvatore di Valle, a 11. században épült a Sarno folyó partján, az egykori római település helyétől nem messze. A templom körül kis település alakult ki, amelynek első hivatalos írásos emléke 1511-ből származik: egy pápai bulla a nolai püspökséghez tartozó plébániaként említi a települést. A területet az évszázadok során számos nemesi család birtokolta. Egy 1662-ből származó plébánosi jelentésből tudni, hogy elnéptelenedett az áradó Sarno folyó miatt. 1740-ben a San Salvatore di Valle-templomot áthelyezték egy kilométerrel távolabb a folyótól, a mai Pompei központjába. Új temploma a Vergine del Rosario 1876 és 1891 között épült fel. A település 1928-ban vált önálló községgé. (Forrás: Wikipédia)