Képaláírás: Grévy, a franczia köztársaság volt elnöke

Ismertető szöveg: "így megoszolva, megállapodatlanul gyűlt össze Yersaillesban az elnökválasztó kongresszus. Senki sem tudhatta, mi lesz a választás eredménye. Ekkor, az utolsó pillanatban, mintha valami jó szellem lepte volna meg az embereket, fölmerült egy név, melyet el-eddig senki nem emlegetett, mint a köztársaság elnökét, de mely név, egyszer kiejtve, a megváltás jeligéjének bizonyult. Sadi-Carnot neve lön e megváltó ige, egy eddig zajtalan, de nem dicstelen szerepet viselt államférfiué, kit már neve és családi hagyományai is mintegy praedestinálni látszottak arra, hogy Grévy utódja ö legyen az elnöki székben és senki más." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 50. sz. deczember 11.)

A nemzetgyűlés azonban ezt az utóbb sokszor emlegetett "Amendement G.-t" 1848. október 7-én 643 szavazattal 158 ellen elvetette és az elnöknek az általános szavazati jog alapján való megválasztatását rendelte el, ami azután Bonaparte Lajos diadalát lehetségessé tette. Az államcsíny után Grévy a politikai élettől teljesen visszavonult, de ebben az időben mint ügyvéd jó hírnevet és vagyont is szerzett. 1868-ban az ügyvédi kar elöljárója (batonnier) lett és ugyanebben az évben képviselőnek választották. 1870. szeptember 4-én ellenzett mindennemű diktatúrát, szintúgy a köztársaságnak forradalmi úton való megalapítását és mint egész életében, most is a törvény és rend embere maradt. A német háború folyamában több ízben erélyesen kikelt Léon Gambetta radikális és szommás rendszabályai ellen. 1871 februárjában kettős mandátumot kapott a bordeaux-i nemzetgyülésbe, mely őt az elnöki székbe emelte és négyszer választotta meg újra elnökké. (Forrás: Wikipédia)