Képaláírás: Angol követség Marokkóban: a küldöttség fogadtatása Dukalában

Ismertető szöveg: "A követség több hetet töltött Marokkóban s ez idő alatt csak maga Kirby-Green érintkezett a szultánnal s a főbb udvari emberekkel, a követség többi tagjainak elég ideje volt a város és környékének megtekintésére, sőt egy kis társaság a hires Nagy-Atlasz hegység felé is tett néhány napra terjedő kirándulást. Maga a város kevésbbé érdekes. Olyan, mint a többi keleti városok, talán csak még piszkosabb és forróbb. A régi királyi épület bensejét, mely még az arab művészet virágkorából való, valamint a mecseteket vallásos tekintetek elzárták előttök. Külsőleg legtekintélyesebb közöttök a Kutubia, azaz a könyvkereskedők mecsetje, mely 250 láb magas: és alul 50 négyszögláb széles. E mecset a sevillai Giraldival egyidöben s valószínűleg ugyanazon mester által építtetett a bölcs Almanzortól (a Xll-ik században) s még régi pompájában maradt meg, hatalmas tornya messze ellátszik s mérföldekre jelzi Marokkó városát. A város dél-nyugati részében vannak a paloták, parkok s a nevezetesebb piaczok, a többi városrész azonban zúgutczákból áll." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 42. sz. október 16.)

A mai Marokkó területe a neolitikum óta lakott. Akkoriban a vidék kevésbé volt száraz, mint manapság. Elterjedt elmélet szerint az amazigh nép (akiket szokás berbernek nevezni) érkeztével terjedt el a földművelés a régióban. Az ókorban a mai Marokkót Mauretania néven említették, ami nem keverendő össze a mai Mauritánia országgal. A legnyugatibb arab ország, Marokkó története a közel ezer esztendős föníciai hódítással kezdődött. Az i. e. 12. században létesültek a nagy tengerparti városok (Tanger, Szalá, Casablanca). A föníciai fennhatóságnak a római légiók érkezése vetett véget, akik az i. sz. 42-ben a tengerparttól távol eső, belső területeket is meghódították.(Forrás: Wikipédia)