Képaláírás: Balázs Sándor

Ismertető szöveg: "Balázs Sándor a jelesebb szépirodalmi magyar íróknak volt egyike, kinek munkáit derült, játszi, verőfényes kedély, magyaros zamat és erő s a mellett franczia elevenség és könnyedség jellemzé, de annak ledérsége nélkül s inkább angolos humorral vegyítve. Eredetisége nem követett mintát, járt a maga utján, az angol legjelesebb humoristák, Dickens, Thackeray szellemének hatása mégis sokszor átcsillant modorán. A hatvanas években, mikor zenitjén állott pályájának, magyar Thackeraynek is nevezték s oly fényes jövőt jósoltak neki, a milyen csak kevés magyar iróra vár. Egyénisége is azon szerinti volt, hogy azzal a társadalomban bárhová felküzdhette magát: megnyerő, szép külső, szellemes társalgási modor s a mellett gyermeteg kedély, mely nem tudott ártani, de szeretetre birt hangolni minden szivet. Beszélgetése, ha elemében volt, beillett a legszellemesebb csevegésnek, melyet csak lejegyezni s nyomdába adni kellett volna. E mellett volt előadásában valami sajátságos báj és kellem, mely őt páratlan fölolvasóvá tette" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 32. sz. augusztus 7.)

1876. január 26-án a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, február 26-án Víg Samu tanulságos története című művével foglalta el székét. 1881-ben a Nemzeti Színház könyvtárosa lett. Öngyilkossággal vetett véget életének. A korszak novellistái közül egyéni ízű, derűs hangulatú írásaival emelkedett ki, hét kötet elbeszélése jelent meg. Az angol elbeszélőktől, különösen Thackeray-től tanult, akinek két kötetnyi elbeszélését le is fordította, de Thackeray keserű nevetése nála könnyed derűvé változik. Legsikerültebb dolgozataiban a városi szegények sorsát festi meleg színekkel, valószerű vonásokkal (Henrik angyala, Az asztal végén, Rózsi dada esete), de ezekben sem igyekszik különösebben mélyre hatolni. (Forrás: Wikipédia)