Képaláírás: Gróf Szécsen Antal

Ismertető szöveg: "Midőn 1862-ben a februári alkotmány kiadatott, lelépett a szereplés szinteréről s csak 1865-ben szerepelt újra, midőn a főrendiházban nagy beszédeket tartott s az ö felségéhez intézett felirat szerkesztésével ő bízatott meg. 1870-ben, a porosz háború előtt az országgyűlésen tevékeny részt vett 1874-től megint a főrendiházban szerepelt ujabban a keresztények és zsidók közti házasságok ellen tartott nagy beszédet s a főrendi ház reformját hathatósan támogatta. Szorosan vett irodalmi működését egy Tacitusról szóló tanulmánynyal kezdte meg, melyet 1876-ban Gyulai Pál felszólítására a Budapesti Szemle számára irt. Ezt követték Shakspeare-, majd Palmerston-tanulmányai. Az akadémiában Majláth György felett, a ki neki benső barátja volt, ő tartott emlékbeszédet." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 32. sz. augusztus 7.)

Szécsen Miklós gróf, a magyar udvari kamara elnöke és Forgách Franciska grófnő fia, született 1819. október 17-én Budán tanulmányait ugyanitt, Pozsonyban és Bécsben elvégezve, hosszabb utazásokat tett külföldön: beutazta Francia-, Olasz-, Németországot és Angliát. Hazatérve egy ideig Moson vármegyei aljegyző, később a magyar királyi udvari kancelláriánál titkár, 1843-tól mint a felsőház tagja, tevékeny részt vett ennek gyűlésein s 1846. november 12-én őrá bízták az új konzervatív párt programjának kifejtését irodalmilag is működött pártja érdekében és szellemében. 1860. október 20-tól 1861 júliusáig tárca nélküli miniszter volt. 1870-71-ben Londonba, a pontusi konferenciára küldték ki, 1885-ben császári és királyi főudvarnaggyá (marshall) nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsának 1866. január 21-én választották tagjává, 1877. május 14-én tiszteleti tag lett. A Kisfaludy Társaságnak rendes tagja volt 1877. január 31-től a Magyar Történelmi Társulatnak is elnöke volt, melyről 1894. február 10-én lemondott, és az Akadémiából is kilépett a Kossuth-gyász elleni tiltakozásul. Aranygyapjas vitéz, a Szent István- és Lipót-rend középkeresztese és pozsegai főispáni helytartó is volt. Meghalt 1896. augusztus 23-án Ausseeban. (Forrás: Wikipédia)