Képaláírás: Baksay Sándor

Ismertető szöveg: "Baksay Sándort, a Lucanus és Homér fordítóját, a kedves elbeszélőt, legmagyarosabb, legzamatosb nyelvű íróink egyikét, a magyar református egyház egyik kitűnőségét kunszentmiklósi lelkészt és solti esperest, a m. tud. akadémia és Kisfaludy-társaság tagját mutatjuk be ma olvasóinknak, a kik rég ismerik őt munkáiból, egy izben miniatűr arczképét is látták már, a Vasárnapi Ujság jubiláris számában, a munkatársak között de ma ujabb, nagyobb arczképével akartunk kedveskedni tisztelőmek. S hogy ezt a jeles iró külsejére és belsejére nézve is tehetjük: egy kedvező véletlen segített rá. Ugyanis egy közös barátunk, a ki nekünk életrajza megírására vállalkozott, egy más alkalomból nyert bizalmas közlésben bírta Baksay életrajzának adatait, különösen a szellemi fejlődésére vonatkozókat, mert külső élete rajza huszonöt sorból is kitelnék, oly egyszerű az mint a jó asszonyoknak, nincs eseménydús története!" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 22. sz. május 29.)

Műveiben a kálvinista falu szűk világában élő emberek életét mutatta be. Munkáiban feldolgozott baranyai és kiskunsági néprajzi megfigyelései forrásértékűek. Kitűnő elbeséléseit Gyalogösvény (1887) és Szederindák (1891) címmel jelentette meg. Jeles munka Dáma című történelmi regénye, a mohácsi vész nemzedékéről. Lefordította Lucanus Pharsaliá-ját, valamint rímes az Iliászt a hexametereket magyaros formába téve. (Forrás: Wikipédia)