Képaláírás: Podagrásst (Doppler Ilka czímű dalművében)

Ismertető szöveg: "1843-ban hozta le Bartay Ede, a nemzeti színháznak akkori igazgatója Bécsből, hol az akkor 23 éves Köszeghy akkor még Purth mint fiatal theológus, szülői akaratjához képest lelkészi pályára készült, de mint kitűnő érczes hangú énekes Mayer Karolnia, a bécsi opera ünnepelt művésznője buzdítására Weinkopf kitűnő tanártól énekleczkéket is vett s már több hangversenyben sikerült a figyelmet magára vonnia. Nem könnyen engedett Bartay hívásának, tudva, hogy az által megszomorítja puritán gondolkodású szüleit, kik a mily nagyra tartották a fiúknak szánt papi pályát, ép oly kedvezőtlenül ítélték meg a színpadot. De az ifjú bízott magában s valóban egész élete, minden ismerőse tanú reá, hogy szülői megnyugodhattak benne, mert ő a lelkész állásában sem lehetett volna tisztesebb, becsülésre méltóbb életű, mint a minőnek az annyi csábnak kitett színészi pályán mindenkor maradt." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 18. sz. május 1.)

Kőszeghy Károly (Kőszeg, 1820. november 17. - Budapest, 1891. március 9.) magyar énekes (bariton). Színésznek készült, majd 1840-ben Bécsbe utazott, ahol énektanulmányokat folytatott. 1843-ban lépett először színpadra a Nemzeti Színházban Rodolfo szerepében Vincenzo Bellini Az alvajáró című operájában. Színészi képességeinek és különleges hangi adottságainak köszönhetően hamarosan a közönség egyik kedvence lett. Több mint 40 évig szinte pótolhatatlanul ő énekelte a hangfajába tartozó összes buffoszerepet. Az Operaház megnyitása után még néhány évig ott énekelt mint buffobasszus. 1887-ben vonult vissza az énekesi pályáról. (Forrás: Wikipédia)