Képaláírás: Hetesy Dániel

Ismertető szöveg: "Egy dolog azonban nem ragadt rá az új idők termékéből. A játszva-tanítás, ez a filantropikus mézes madzag, melyet ártatlannak látszó csalárdságból szokás végighúzogatni a gyermek száján. Komolyan vette hivatalát, komolyan kívánta tanítványaitól is a kötelességteljesítést. Nem beczézve bánt velük, mint a hogy a gyermekkel rossz szokás, de nem is kicsinylőleg, mint a hogy még rosszabb szokás, hanem úgy szólva hozzájuk mint emberekhez nem a kikből ember lesz, hanem a kik már is emberek. Sohasem voltak válogatottjai, és épen ezért elhagyogatottjai Erezte, hogy az iskola nem a nagy tehetségek kiképzésére szolgál, és az iskola nem abban az egy-két táltosban ragyog, a ki az osztály élén öntelt arczczal deklamál, hanem azokban a kis borzasokban, a kik magukat az utolsó padban húzzák meg nehéz fejükkel. Nem volt szokása tovább menni, míg az utolsó is fel nem fogta tárgyát a szigort inkább az erösebbek mint a gyengébbek iránt alkalmazta, emezek iránt türelmesebb, elnézőbb, bátorító innen osztályaiban ha egy-két gyengén felmondó találkozott is, de értelmetlen ritkán." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 15. sz. április 10.)