Képaláírás: Csukázó oláh (Mezőség)

Ismertető szöveg: "Csak ekkor szedi elő a kis, korczra járó bőrzacskót, a melyben aczél, kova, tapló szendereg csihol, hadonászik, csihol addig-addig, míg a szikra fogott, s a tapló békés füstje felszáll ráteszi a taplót a kemény dohánytöltésre, leszorítja a kupakkal s végre magára kanyarítja a bundát, leül az alomra s a legtökéletesebb lelkinyugalommal várja a jó szerencsét. Képünk ezt a pillanatot ábrázolja. A fölnyársalt szegény küszhalak azalatt a jég alatt járják a halálos vergődést: mozdulataik mind lassúbbakká válnak némelyik, melynek az a kegyetlen patony épen szívét járta út, már ki is szenvedett. Ekkor, mint az elhajított gerely, odavág a csuka az egyik küszhöz, bekapja szájába gereblye-fogai közé nyeli, lenyeli s még azontúl is nyeli erre is ránt, arra is ránt s ilyenkor a rézpatony megrecseg fogsorain és abban a buta csukaagyban fölébred a veszedelem tudata, megiramodik természetes, hogy húzza a horog inát s minthogy ez a gyékényhengerre van rátekerve, a henger forogni kezd. Oláhunk kivárta a jó szerencsét." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 14. sz. április 3.)