Képaláírás: A kárvallottak

Ismertető szöveg: "A Kárvallottak az idei jubiláris kiállításon tűnt föl. A festő egyik jutalomra sem pályázott vele, mert Komáromban áhította ki előbb az ottani ipariskola javára, hol két nap alatt 60 kros belépti jegygyel 850 frtot jövedelmezett s e miatt elkésett a pályázatról. Leégett falu szerencsétlenei állnak előttünk. A csapást még súlyosbítja a hajléktalanok legkegyetlenebb ellensége, a tél. A földet hó borítja, s e boldogtalan embereknek nincs egyebük, mint a mi rajtuk van, s az a néhány rongy- és bútordarab, melyet hirtelen kimenthettek. A háttérben a kormos falak, melyek közt a zsarát még ég a gerendák füstölögnek. A lángok már elvégezték pusztításukat, a rémület helyett az embereket a tompa fájdalomba merülve találjuk, házuk előtt, künn az utczán, az összehalmozott holmik közt. A nagy csapás tépő fájdalma minden arczon. A falu lelkésze jelenik meg a szerencsétlenek közt, kíséretében egy falusi belső emberrel. Ők foglalják el a terjedelmes festmény központját, de nem ők a főalakok. A képnek nincs is hőse, főalakja." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 4. sz. január 23.)

Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség). Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is. 1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára. Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú vaskorona renddel tüntették ki. Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel. (Forrás: Wikipédia)