Képaláírás: A nádsíp
Ismertető szöveg: "Az egyik képen a vihar zúg, a másik képen van a madárfütty, aztán a vízesés, a visszhang, a csiga bugása, melyet egy nőalak füléhez tartva hallgat, majd a nádas zizegése. Ez utóbbi képen már megjelenik az első kezdetleges hangszer is, a nádsip, melyet Pán isten fuj. Mindenik képen egy-egy alak érzékíti a hangot vagy a hallást többnyire kecses női alakok, körülvéve a természettől. A tájképekben nemcsak a motívumok
gazdagok, hanem stíl tekintetében is megfelelnek annak, a mit klasszikus tájnak szokás nevezni, alakulásukban nemes formákkal, színezésükben keresetlenséggel. A kartonok, melyeket Feszty e freskókról bemutatott, élénk meglepetést okoztak, és a freskók az operaszínház legkiválóbb díszei közé tartoznak"
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 4. sz. január 23.)
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség). Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is. 1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára. Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú vaskorona renddel tüntették ki.
Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel. (Forrás: Wikipédia)
|