Képaláírás: Feszty Árpád

Ismertető szöveg: "A müncheni festészeti akadémián kezdte a festészet rendszeres tanulását, de az iskolai formák alá nem örömest helyezte magát, s inkább valamelyik mester oldala mellett kívánt tanulni. így lett első tanítója Kubinszky, kitől csakugyan sokat lehetett tanulni, hanem az alatt a föltétel alatt, hogy eltűri Kubinszky nyers őszinteségét, különczködéset, számtalan bogarait, melyek a művészt végre a tébolyba ragadták. Egy évig tanult Kubinszkytöl, kin a lelki egyensúly megbomlása akkor már tűrhetetlenül mutatkozott. Még egv évet töltött a bajor fővárosban, a leginkább a természet után dolgozott. Münchenből ösztöndíjért folyamodott haza. és meg is nyerte. Nagy erkölcsi eredménye volt ennek, mert aggódó atyját megnyugtatta, hogy fiában csakugyan komoly tehetség van a festészet iránt. Későbbi tanulmányait Olaszországban folytatta. Tanult egy ideig Bécsben is a kitűnő Lichtenfels mellett." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 4. sz. január 23.)

Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség). Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is. 1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára. Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú vaskorona renddel tüntették ki. Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel. (Forrás: Wikipédia)