Képaláírás: Jenő főherczeg, a német rend fogadalmi lovagja

Ismertető szöveg: "A profesz-lovaggá való felavatás, beöltöztetés és az ünnepélyes lovaggá ütés a német lovagrendnél egészen középkori, felette érdekes czeremónia és pompa kifejtése mellett tartatik meg. A német rend bécsi házának temploma e czélra szűknek bizonyulván, az ünnepély az Augusztinusok templomában ment végbe. Az 1887. január hó 11-ikén délelőtt történt szertartásra az uralkodócsalád tagjain kivül csak a német lovagrend lovagjai és Mária-vitézei hivattak meg s a részükre fentartott külön helyen foglaltak állást az ünnepély alatt, míg a templom másik része a belépti jegyekkel biró előkelő közönség számára tartatott fenn." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 3. sz. január 16.)

A Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után Jenő főherceg Svájcba emigrált. Luzernbe, majd Bázelbe költözött. 1918-1934 között egy baseli szállodában lakott, szerény körülmények között. 1923-ban lemondott nagymesteri (Hoch- und Deutschmeister) tisztségéről, a Német Lovagrend megmentése érdekében. Ő volt a lovagrend utolsó világi nagymestere, a rend ezután egyházi renddé alakult át. A Habsburg-házból való világi nagymester lemondása révén a rend vagyona (egyelőre) megmenekült az államosítástól. 1934-ben Jenő főherceg visszatért Ausztriába. A Német Lovagrend gumpoldskircheni kolostorába költözött, Bécs közelébe. Részt vett a monarchista gyűléseken, látogatta a háborús veteránok találkozóit, ismét szolgálta a Habsburg-dinasztia ügyét, bár ő maga már nem hitt a restauráció lehetőségében. Az 1938-as Anschluss során Ausztriát a Német Birodalomhoz csatolták, a Német Lovagrend ausztriai szervezeteit (a németországiakhoz hasonlóan) feloszlatták, vagyonát elkobozták. (Forrás: Wikipédia)