Ismertető szöveg: 1972. ÜVEGFESTMÉNYEK
Magyarországi üvegfestmények.
20-as ívekben nyomva.
Ofszetny. 11 3/4 F. fog.
T.: Zombory Éva (keret)
Névérték: 1,- Ft
Á 1972. nov. 15.-1973. dec. 31.
PM 567 999 fog. 4 073
2838 2819 1 Ft Lotz Károly (1853-1904)
- Székely Bertalan (1835-1910):
Kivándorlás Egyiptomba 25,- 20,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Lotz Károly magyar festő. Német
apa és magyar anya
gyermeke volt. Apja
halála után, 1842-ben
települt vissza a
család Magyarországra.
Marastoni
Jakab itáliai származású
magyar festő pesti
festőiskolájában
kezdte, majd Weber
Henrik magyar festőnél folytatta művészeti tanulmányait. 1852-ben
Bécsben tanult tovább Karl Rahl osztrák festő magánfestőiskolájában.
1857-ben már segédkezett mesterének fal- és mennyezetképek elkészítésénél. Eleinte
reneszánsz, majd velencei késő barokk festőket, főként Giovanni Battista Tiepolót
(lásd III. 27.) idéző művészetét tökéletes technikai tudás jellemezte., Első alkotói korszakához
romantikus tájképek és
népéletképek kapcsolódnak, mint
pl. a Parasztlakodalom, Zivatar a
pusztán című képei, de témái közt
az 1848-as szabadságharc emléke
is megjelent. Később - barátai
hívására és a várható
megrendelések reményében
visszaköltözött az 1860-as évek
elején Magyarországra. 1863-ban
a vörösvári Erdődy-kastély
allegórikus lunettáit festette,
1864-ben a Vigadó és a Nemzeti
Múzeum lépcsőházának
frizkompozícióit, illetve freskóit készítette.
Az 1880-as évektől stílusa könnyedebbé és színesebbé vált. Abban az időben
készült az új Városháza közgyűlési terme, Divatcsarnok emeleti terme, a Keleti
pályaudvar Than Mórral. 1884-ben az Operaház nézőterének
mennyezetét készítette, ahol kör alakú mezőben az Olümposz isteneit ábrázolta, a
sokalakos falfestmény művészetének csúcspontja, egyben ars poeticája. 1887-től
dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermének két freskótriptichonján,
melyen a magyar történelem nagyjait ábrázolta. Ez a témakör egyházi
megbízatásaiban is megjelent a Than Mórral készült Ferencvárosi-templom
munkáiban, a Székely Bertalannal (lásd V.8.) készült pécsi dóm két kápolnájában és a
Mátyás-templomban. Élete utolsó évtizedének számottevő munkái a fővárosi Kúria,
ahol Justitia diadala című freskóját készítette, 1901-ben fejezte be az Országház
neobarokk mennyezetfreskóit, mint Magyarország apoteózisa és a Törvényhozás
apoteózisa. 1889-90-ben készült a tihanyi apátsági-templom mennyezetképe és a
Bazilika mozaikképe. Utolsó nagyszabású műve a budai királyi palota Habsburg-termének
utóbb elpusztult allegorikus mennyezetfreskója, mely 1901-1904 között
készült. Az előbbieken kívül még számtalan fal- és mennyezetfreskót készített,
melyekről elsősorban a budapesti középületek tanúskodnak. Sok mitológiai kompozíciója, arc-, táj- és életképe között néhány tónusos vászon is
található. Érzékies női aktjainak hosszú sorozata gyöngyházszürke
fényben ragyog. Legtöbbször feleségét és leányait köztük
is Kornéliát - Lotz Kornélia fehér ruhában - örökítette
meg. 1882-től a Mintarajziskola, 1885-től a Női Festőiskola,
1887-től a II. Festészeti Mesteriskola tanára, a Nemzeti Szalon
egyik alapító tagja volt. Igen fontos szerepe volt a magyar
nemzeti falképfestészet megteremtésében. (Révai N1.112k.862
o., Műv.L.1967.3k.113 o., MNL.12k.248 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Október) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|