Ismertető szöveg: 1967. FESTMÉNYEK (II.)
Magyar festők alkotásai.
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/2 F. fog.
Névérték: 60 f
Á 1967. jún. 22.-1968. jún. 30.
P 720 000 fog. 8 000
2374 2330 60 f Munkácsy Mihály (1844-1900):
Liszt Ferenc arcképe 15,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Liszt Ferenc magyar zongoraművész, zeneszerző.
Apai ágon elődei is a magyar állam
polgárai voltak. Atyja - Ádám gazdasági
tisztviselő volt Esterházy herceg
birtokán, anyja - Anna Maria Leger osztrák
iparoscsalád sarja. Házasságukból
egyetlen gyermekük született:
Ferenc. Apjától tanult zongorázni.
Mint csodagyermek tűnt fel nyolcéves
korában, - 1819-ben - Sopronban és Pozsonyban adott hangversenyeivel. 1820-ban a
pozsonyi Eszterházy palotában Ferdinand Ries német zeneszerző
virtuóz zongoraversenyével mutatkozott be. Négy magyar főúr hat évre ösztöndíjat
biztosított zenetanulására. 1822-ben a család Bécsbe költözött és a támogatásnak köszönhetően Carl Czerny osztrák zenepedagógus zongora
tanítványa lett, és Antonio Salieri itáliai zeneszerző pedig bevezette a
zeneszerzés elemeibe. 1823. áprilisában tartott matinéján Ludwig van Beethoven
(lásd III.26.) is jelen volt. 1823. őszén atyjával Párizsba költözött, ahol magánúton
Ferdinando Paer olasz zeneszerző vállalta zeneszerzés-oktatását.
Koncertezett Londonban, francia és svájci városokban, hangverseny kőrútjait
mindenütt siker kísérte. Műsorain többnyire népszerű operákra írt ábrándjait mutatta
be. 1827-től édesanyjával élt,
arisztokrata családoknál volt
zongoratanár. 1830-31-ben
megismerte Louis Hector Berlioz
francia zeneszerző (lásd III.8.)
zenekari technikáját, Frederic
Francois Chopin lengyel zeneszerző
(lásd II.22.) zongora-költészetét és
Niccolo Paganini itáliai hegedűművész hegedűsvirtuozitását.
Ezt követően
ismerkedett meg első nagy
szerelmével Charles d'Agoult gróf
feleségével Marie de Flavigny-val, írói
néven Daniel Sternnel. 1835-ben
Svájcban telepedtek le, szerelmükből
3 gyermek született: Blandine, aki III. Napoleon francia császár (ur. 1852-1870)
utolsó miniszterelnökéhez, Emile Ollivierhez ment feleségül,
Cosima, aki Hans Guido von Bülow német zongoraművésznek, majd
Wilhelm Richard Wagner német zeneszerzőnek (lásd V.22.) lett a felesége, és Daniel, aki nagyon fiatalon meghalt. 1835-1839 között bejárta Svájcot és Olaszországot. A
festői táj hatását Zarándokévek című zongoradarab-sorozatában örökítette meg. Az
1838-as pesti árvíz után a
károsultak javára több
hangversenyt adott.
1839-bern gyermekeivel
visszaköltözött Párizsba.
1847-ben oroszországi
hangversenykörútján
megismerte az új orosz
alkotói műhelyeket, valamint Kijevben későbbi élettársát a lengyel származású
Carolyne Ivanovskát, aki Sayn-Wittgenstein herceg felesége volt. A zongoraművészi
pályát ekkor váltotta fel zeneszerzőivel. Az 1848-tól a weimari udvari színház
karmestere lett. Zeneszerzői stílusa lehiggadt, kevesebb gondot fordított a külső
csillogásra és inkább a hangzásvilág megújítása érdekelte. Wagner és Berlioz zenekari stílusa hatott rá, és megteremtette az egyetlen témából kibontakozó szimfónikus
költemény műfaját. Mint pedagógus, a világ minden részéből érkező tanítványait a
zongora újfajta technikájával ismertette meg. A hercegné 1860-ban Rómába költözött,
ahova 1861-ben Liszt követte. 1857-62 között született A Szent Erzsébet legendája
című oratóriuma, melynek saját vezénylésű pesti bemutatója után, mely
1864. augusztus 15-én volt, magyar kapcsolatai újra felelevenedtek. Felkérést kapott
az 1867-es I. Ferenc József (lásd XI.21.) és Erzsébet (lásd IX.l0.) koronázási ünnepi
mise - Missa coronationalis - megírására. Élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és
Pest között megosztva töltötte. A magyar kormány javaslatára 1871-től királyi
tanácsosi címet és évjáradékot kapott. 1873-ban, ötvenéves művészi jubileuma tiszteletére
ünnepségsorozatot
rendeztek Pesten. Miután
írásba foglalta a létesítendő
Zeneakadémia irányelveit,
az 1875-ben megalapított
intézmény elnökévé
nevezték ki. Fényes pályája
állomásait az egy témára
épült zongoraversenyek, a
h-moll szonáta vagy a
Faust szimfónia jelentik. Az
utolsó szakaszban születtek az Elfelejtett keringők, a vad és nyers Csárdások. Jelentős
művei még: zenekari művek közül az I. és II. Mefisztó-keringő, Prométheusz,
Prelűdök, Hungária, Dante-szimfónia, Rákóczi-induló; zongora művek közül pl. Magyar
rapszódiák, Magyar történeti arcképek; oratóriumok közül Szent Erzsébet legendája,
Krisztus; egyházi zenék közül a Koronázási mise, Requiem stb. Egyénisége sokoldalú
hatással volt mind a kortársakra, mind az utókorra. A XIX. századi európai zene
legnagyobb hatósugarú személyiségévé lett. (Brockhaus:Zenei L.1984.2k.427 o.,
Larousse 1992.2k.710 o., Révai N1.12k.785 o., MNL.12k.174 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Október) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|