Képaláírás: Telepy Károly, a képzőművészeti társulat műtárnoka.
Ellinger Ede fényképei ubán rajzolta Angyalffy Erzsi.

Ismertető szöveg: Telepi Károly rendezte a társulat összes kiállításait. A rendezés alatt nem csak azt kell érteni, hogy elhelyezte szépen a beérkezett festményeket, hanem hogy be is szerezte azokat távol lakó művészektől, gondoskodott összeköttetésről s megszerezte az érintkezést jeles idegen művészékkel. Egyik sem kis feladat. A mütárlat elrendezése sem afféle képfölaggatás. A rendező az oka, ha valamelyik festmény nem tud figyelmet kelteni. Mért nem függesztették jobb helyre A képeknek megvan az a csodálatos tulajdonsága, hogy ha magasra helyezték, akkor épen alacsonyan lett volna a legjobb helye és viszont A rendező felelős, ha a képnek vevője néni akad mert ha már rossz helyen áll is az előkelő látogatókat mért nem figyelmeztette. Telepi ebben a nehéz helyzetben, folytonosan őrlő kövek közt élve, nagy önmegtagadást tanúsít. Magától nem állított ki képeket, pedig ő is aktiv művész, jeles tájfestő. Ki emlékezik, hogy Telepi évek hosszú során a kiállítók közt másképpen szerepelt volna, mint minden kép kiállítója? Csak mikor már eléggé bebizonyította, hogy senkitől nem akarja elfoglalni a jó helyet, csak akkor kezdett ő is előállani festményeivel azok aztán csakugyan a legsötétebb zugokba, kerültek, a hová mást nem mert volna tenni. Érzékeny művészek vele viaskodtak legtöbbet, okolták, szidták. Hozzá még nagyon szelid ember is. Más talán ki sem állta volna ilyen hosszú ideig. Ő ugy volt az uj generácziókkal, mint a tanító tanítványai meg-megujuló csapatjával. Minden esztendőben előre kell kezdeni. Minden kiállítás meghozza a magáét örök egyformaságban. Telepi bölcs diplomata lett. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. november 14.)

Telepy Károly, (Debrecen, 1828. december 25. - Budapest, 1906. szeptember 30.) magyar tájképfestő.
Apja Telepi György színész, a Nemzeti Színház tagja volt, aki díszletfesétssel is foglalkozott. Telepy Károly az iskoláit Pesten végezte a kegyesrendieknél, az egyetem helyett azonban a festészeti pályát választotta és 1845-ben Barabás Miklósnál kezdte meg a rajzolás tanulását. A szabadságharc után, 1849-ben sikerült Münchenbe kijutnia, ahol szorgalmasan tanult 1851-ig ekkor a katonasorozás miatt vissza kellett térnie hazájába. Néhány hónapot Pesten töltött, majd Velencébe utazott, ahol Lodovico Lipparini vezetése mellett fejezte be tanulmányait. A lagunák városában öt esztendeig tartózkodott, majd meglátogatta Drezdát, Berlint, Münchent és miután másfél évet töltött Rómában, 1860-ban visszatért Pestre. Rövidesen, 1861-ben, a titkára lett az akkor alakult Képzőművészeti Társulatnak. Mint a társulat műtárnoka, sokat tett a kiállítások sikere érdekében. Festett arcképeket, oltárképeket, igazi tere azonban a tájképfestészet volt. Történelmi várakat, romokat festett, megörökítette a Tátrát és a Balaton-felvidéket. Hangulatos festményei országszerte nagy elismerésben részesültek. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galériában található. Szoborportréját 1903-ban Balló Ede szobrászművész készítette el. (Forrás: wikipédia)