Képaláírás: Müncheni képek
Lajos-templom. Állandó műtárlat palotája. Au-i templom. Maximilianeum.
Teréziamező a Bavaria óriás szobrával. Udvari színház. Diadalmi kapu. Mária-tér.
Teatini templom. Glyptotheka. Boldogasszony temploma. Városháza

Ismertető szöveg: Még a klasszikus és renaissance-korban is nagyon ritka volt oly műizléssel biró s öntudatosan működő maecenas, minő II. Lajos király volt. Két nagy nevű építésze, Klenze Leo és Gártner Frigyes, a monumentális épületek egész sorát állították fel Münchenben. Klenze, ki ízlésesen alkalmazta a régi görögök styljét, építette a propylaeákat, a glyptothekát, pinakothekát és a pantheont, melyek közül kettö képünkön is látható. Gártner, inkább a román stylhez hajolva, a könyvtárt, továbbá az általunk is bemutatott Lajos-templomot és egyetemet. Mellettök sikerrel használta fel a góth stylt Ohlmüller az Au külvárosban épített templomnál. Münchennek, hol régebben jó formán csak egyetlen építészeti nevezetesség volt, az 1488-ban befejezett Nagy-Boldogasszony-temploma (Frauenkirchen), ma már egész sereg nevezetes épülete van. A fentebbieken kivül képünkön még az állandó műtárlat palotáját, az udvari színházat, városházát és a teatini templomot mutatjuk be, mint a melyek szintén valódi díszül szolgálnak.
4z említett két utcza már magában egész művészeti gyűjtemény, melynek méltó befejezését képezi a Lajos-utcza végén álló, egészen a római korra emlékeztető diadalív, de még becsesebbek azok a rendkívüli kincsek, melyek a muzeumokban, s különösen a két képtárban (Pinakotheka) és szoborgyüjteményben vannak elhelyezve. A nyilvános szobrok között késégkívül a legnevezetesebb a Terézia-mezőn a Pantheon épülete előtt fölállított nagy Bavaria-szobor, melyet Schwanthaler készített s mely oly óriási, hogy a szobor fejében nyolcz ember ülhet le az ott elhelyezett vaspadokra. Nevezetesek továbbá e városban a sok művészi atelier, világhírű szobrászati öntőműhely, optikai műszereket készítő gyár, egy millió kötetet számláló óriási könyvtár s számos szakiskola és humanisztikus intézet. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. junius 20.)