Képaláírás: Roseberry lord, külügyminiszter.

Ismertető szöveg: Roseberry lord még aránylag fiatal ember, 1847-ben született a híres és előkelő Primrose-családból, mely Anglia történetében kiváló szerepet játszott. Mint maga is sajnálattal konstatálja, soha sem volt az alsóház tagja, s a felsőházban 1871-ben jelent meg először, a mikor a felirati vitában Gladstone előadónak is választotta.
1878-ban lord Roseberry nőül vette a zsidó történeti és irodalmi emlékek nyomozásában irodalmilag is működött Rothschild Hannát, báró Rothschild Mayer leányát, kitől több gyermeke van. Ő és neje gyakran fogadják vendégül Gladstonet, ki igen szívélyes baráti viszonyban áll velők. 1881-ben már mint a belügyi kormány államtitkára részt vett egy ideig a minisztériumban, de nemsokára alapos kételyek merülvén fel az iránt, hogy vájjon e hivatalt viselheti-e felsőházi tag, lemondott állásáról, s a következő tizenkét hónapon át az angol gyarmatokon és Ausztráliában tett látogatásokat.
Különösen nagy mértékben foglalkoztatta azonban Roseberry lordot politikai működése terén a felsőházi reform kérdése, szélesebb alapokat, nagyobb tevékenységi kört óhajtván biztosítani e testületnek, melyben a szabadelvűek állandó kisebbségben vannak. 1884 jun. 10-én erre nézve javaslatot is terjesztett elé, s ez ügyben tartott beszéde nagy politikai esélyt, minden pártszellemtől ment alkotmányos érzéket, széles látkört és bő történelmi tanulmányokat árult el. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. március 28.)

Archibald Fülöp Primrose, angol gróf és politikus, szül. Londonban 1847 máj. 7. Dalmenys lord fia. Eton- és Oxfordban végezte tanulmányait s azután atyja korai halála után a felsőházba lépett, hol a liberálisokhoz csatlakozott. Atyja és anyja, Rothschild Hanna (megh. 1890.) révén többszörös milliomos és egyúttal szenvedélyes sportsmann versenylovai még a nép zöménél is népszerüvé tették. 1881. a Gladstone-kabinetben belügyi államtitkárnak nevezték ki, mely állásról 1883. lemondott 1885 elején azonban mégis elvállalta a titkos pecsétet és a közmunkák vezetését, de már jun. az egész kabinettel együtt visszalépett. Gladstone 3. minisztériumában (1886) a külügyi tárcát kapta, szintugy a 4. Gladstone-kabinetben (1892). Midőn az agg pártvezér egészségi okokból visszavonul a magán életbe, a liberális párt R.-t ismerte el utódának a miniszterelnöki széken (1894 márc.), R. el is vállalta ezt az állást, nemkülönben a kincstári lordságot, Kimerley lordnak engedvén át a külügyi tárcát. Ebben az állásban azonban nem tudott a beléje helyezett reményeknek megfelelni és a pártjában mutatkozó bomladozás, meg testi baja azt a szándékot érlelték meg benne, hogy a kormányhatalomról visszalép. Ezt a szándékot, közvetlenül az alsóházban szenvedett vereség után (1895 jun. 22), végre is hajtotta. A királynő elfogadta lemondását és a Szent-András-rendjellel tüntette ki a távozó miniszterelnököt. A liberális párt vezérségét azonban egyelőre megtartotta, de midőn a török válsággal szemben követendő politikára nézve Gladstonenal és versenytársával, Harcourttal meghasonlott, 1896 okt. 8. a párt vezérségéről is visszalépett. R. mint iró is fejtett ki tevékenységet, megirta többi között ifj. Pitt életrajzát. (Forrás: A Pallas Nagylexikon)