Képaláírás: Készülődés a gyermekbálra.

Ismertető szöveg: A húshagyó egyszersmind a gyermekbáloknak is kedves és boldogan őrzött napja emlékezetünkben. Mennyi édes emlék ragad vissza az első bál izgalmai közé, melyet papírszeletekre csavart fürtjeink oly komoly előkészületekkel vezettek be. Kivasalva, rendesen összehajtogatva feküdt már az ágyon a báli ruha, de még mennyi komoly és ünnepélyes metaformozis, melyen át kellett menni, míg a hernyóból pille lett, mely zománczos szárnyait pompázva ragyogtathatta a frissiben beeresztett terem padozatának tükörén. Még az utolsó perczekben is, mikor már kinin a bérkocsi indulásra készen várakozott, komoly és ünnepélyes aggálylyal jött el a derét tánczmester, hogy a körmagyarnak, vagy "lance"-nak valamelyik kétes figuráját elpróbáltassa Hej de sokszor kellett újra fel- s lehúzni a gyönge narancs-szeszszel szagosított kényelmet. len fehér keztyüt is, hogy bele ne dagadjon a szokatlan kéz, mig az ájulásig szorító czipő kaptára üttetve tágult. A mama titkon egy forintot csúsztat zsebünkbe ez habfánkra való valaki erősen bíbelődik nyakkendőnk megkötésével - nem tudjuk ki - figyelmünket egészen az újdonatúj kabát veszi igénybe, a szemközti tükörből, melynek szabása határozottan nem tetszik: "Ah! ez az Ollósy szabó, ez egy valódi fuser." S már-már pityergősre áll az időmutatónk, ha idejekorán belénk nem szorítja a rívást a megszégyenítő szó: "Ördögadta! Hát ilyen legények vagyunk! Hamar Tinka, Minka Duska, Tercsiké, nézzétek ezt a gavallért!" S azok a rossz leányok bizony majdnem szégyent tettek férfiasságunk ébredező önérzetén. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. február 7.)