Ismertető szöveg: 2002. JELES MAGYAROK (I.)
200 éve született Kossuth Lajos (1802-1894) és Bolyai János (1802-1860) 100 éve született Illyés Gyula (1902-1983)
50-es ívekben nyomva, egy íven 5 vonalkód.
Ofszetny. 13 : 13 1/4 F. fog.
T.: Dudás László
Névérték: 150- Ft
Á 2002. márc. 14.-2004. dec. 31.
P 200 000 fog.
4632 4712 150 Ft Illyés portréja, tanyavilág 360,- 300,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Illyés Gyula magyar költő, író. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte francia szakon. A Tanácsköztársaság idején részt vett a baloldali ifjúsági mozgalomban. 1920-ban az üldözések elől Bécsbe, Berlinbe, végül Franciaországba ment. Itt folytatta a Sorbonne-on tanulmányait alkalmi munkák mellett. 1926-ban tért haza. Magyarország német megszállása után bujkálnia kellett. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt tagjaként országgyűlési képviselő lett. 1948 után már nem vett részt a politikai közéletben. Első verse 1920-ban jelent meg itthon a Népszavában és Párizsban is. 1927-től a Nyugat közölte írásait. Első verses kötete Nehéz föld címmel 1928-ban jelent meg. Az 1930-as évektől elismert költő volt. Négy ízben jutalmazták Baumgarten-díjjal. Míg első kötetére a szürrealisták költészetének hatása jellemző, második - Sarjúrendek című verseskötete fordulatot jelentett költészetében. Vállalta az irodalmi népiesség hagyományának folytatását, és az új költői népiesség irányzatának képviselője lett. Első prózai munkája 1934-ben Oroszország címmel jelent meg, mely a Szovjetunióbeli látogatása nyomán született. A Puszták népe a magyar szociografikus irodalomban kivételes, a széppróza rangjára emelt munkája. A Honfoglalók között című riportkönyvében a földosztás sikereiről tudósított. A Hunok Párizsban önéletrajzi regénnyé formálva az 1920-as évek, a Párizsba menekült magyar munkások és művészek, a francia avantgard Párizsát idézi. 1950-ben írta Egy mondat a zsarnokságról című versét, melyet 1956.november 2-án az Irodalmi Újság közölt először. Majd 30 évvel később 1986-ban posztumusz kiadott Menet a ködben című kötetében jelenhetett meg. 1950-60-as években a nemzeti öntudatot formálni kívánó történelmi drámákat írt: Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa György, Kegyenc stb. Közíróként, publicistaként is részt vett az irodalmi közéletben, ezt mutatják gyűjteményes kötetei, a Hajszálgyökerek, Itt élned kell. Beatrix apródja című regénye önéletrajzi visszaemlékezés. Élete és pályája átívelte a XX. századot, költészetét népi, nemzeti és egyetemes értékek olyan összhangja jellemezte, amely alkotóját a magyar líra legjobbjai sorába emelte. Munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. (MNL.9k.797 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (November) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)