Ismertető szöveg: 2000. IRODALMUNK ÉS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÜNK NAGYJAI - BLOKK
200 éve született Vörösmarty Mihály (1800-1855)
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János
Névérték: 50,- Ft
Á 2000. febr. 24.-2002. dec. 31.
P 100 000 fog.
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Vörösmarty Mihály magyar költő. Elszegényedett kilencgyermekes családból származott, apja gazdatiszt volt. A gimnáziumot Székesfehérvárott, majd Pesten a piaristáknál végezte. Utána jogot hallgatott, miközben - 1817-től - a Perczel-családnál nevelősködött. Ebben az időben ismerkedett meg kora magyar irodalmával és a külföldi irodalom klasszikusaival. 1824-ben vált meg a Perczel-családtól, de Etelka iránt érzett reménytelen szerelme szentimentális költemények megírására ihlette. Ilyenek: Búcsú, A bátortalan szerelem, A búcsúzó stb. Ő az első magyar a kultúrtörténetben, aki "literátus" író, az irodalomnak és az irodalomból élt. Rendkívül sokrétű tevékenységet folytatott. 1825-ben Budára költözött. Szerkesztője volt a Tudományos Gyűjtemény szépirodalmi mellékletének, a Koszorúnak, majd az Atheneneum folyóiratnak. Toldy Ferenc irodalomtörténésszel (1805-1875) együtt kidolgozta az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot, tájszótárt szerkesztett, német-magyar zsebszótárt állított össze. Első átütő művészi sikerét a Zalán futása című eposzával érte el 1825-ben. Sokféle műfajú lírai alkotás és többnyire töredékes elbeszélő költemények jelzik az 1820-as évek útkeresését. Erre példa a Cserhalom, Délsziget vagy a Tündérvölgy. Az 1830-as években Bajza József (lásd 1.31.), Toldy Ferenc mellett az irodalmi élet egyik vezető egyénisége volt. 1831-ben írta Csongor és Tünde című mesejátékát. Tragikus ember- és világképe a mesejáték keretei között is megmutatkozik. Az 1836-ban írt Szózat, Egressy Béni (1814-1851) megzenésítésében a Himnusz mellett a másik magyar nemzeti ének, mely politikai hitvallásának egyik legmagasabb szintű esztétikai összefoglalója. Az 1830-as évek végén írt költeményei - Késő vágy, A Guttenberg-albumba - poétikai megújulást hoztak. 1840-ben saját költségén jelentette meg Újabb munkáit. 1841- ben ismerkedett meg Csajághy Laurával (1826-1882), akit 1843-ban feleségül vett. Laurának írt versei - a Laurához, Ábránd, A merengőhöz - a magyar irodalom legszebb szerelmes versei közé tartoznak. Bekapcsolódott a politikai életbe. Az első népképviseleti országgyűlés tagja volt. A szabadságharc idején elkísérte a kormányt Debrecenbe. A trónfosztás után a kegyelmi törvényszék bírája lett. A Gondolatok a könyvtárban című hatalmas rapszódiában eszmény és valóság, emberi törekvés és megvalósulás ellentétét vizsgálja. Az 1848-as forradalomban tevékenyen részt vett, majd a bukás után az országgyűléssel Szegedre, majd Aradra menekült. 1849 végén kegyelmet kapott és családjával együtt Nyékre költözött. Az 1850-ben írt Előszóban a teremtés elhibázottságát látta ember és világ kibékíthetetlen ellentétében. Utolsó teljes verse a Vén cigány, melyben a költészet határáig jutott el. Epikus alkotásai a történetiség és a nyelvhasználat mintaadó romantikus példái, mint a Cserhalom, Tündérvölgy, Eger, A délsziget. írt drámákat - Kincskeresők, Vérnász, Marót bán, Czillei és a Hunyadiak. Maradandóak Shakespeare-fordításai. Vörösmarty a magyar költői nyelv fejlődésének összegzője és megújítója, művészete máig meghatározza a magyar líra útját és lehetőségeit. A magyar romantika képviselője, költészetével a nemzeti költő szerepének és hagyományainak őrzője. (Világir.Kisencikl. 1976.2k.489 o., Larousse 1994.3k.1121 o., MNL.18k.602 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (November) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)