Képaláírás: Báthory István

Ismertető szöveg: "Báthory egyik arczképéről emlékeztem fennebb, a mely koporsója fedelén látható. Ez a legismertebb képe Báthorynak, a mennyiben Krieger fényképe után leginkább el van terjedve. Annyira jellemzetes arczban és öltözetben egyaránt, hogy (a fényképiró nyilatkozata szerint) még angol touristák is veszik, mint a legérdekesebb lengyel históriai arczképet gyűjteményében, a hol a többek közt megszerezhető Magyar Lajos király, Hedvig (Jadwiga) királyné, Várnai Ulászló királyunk arczképe is. A koporsón levő arczkép látása felköltötte a vágyat bennem, hogy a nagy király arczképei után kutassak." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 38. sz. szeptember 20.)

Erdély trónjáról sem mondott le, előbb vajdaként bátyja, Báthory Kristóf kormányozta a fejedelemséget, majd ennek halála után, 1581-ben Kristóf fia, Zsigmond lett a vajda. Az ő kiskorúságának idejére kormányzótanácsot, majd 3 helytartóból álló triumvirátust állított fel, a fontosabb ügyekben azonban a Krakkóban székelő erdélyi kancellária útján maga intézkedett. 1585-ben a Királyi Magyarországtól visszaszerezte Nagybányát, a 3 helytartó helyett pedig egyet nevezett ki: Ghyczy János váradi kapitányt. Lengyelországban is igyekezett erősíteni a központi hatalmat, rendbe tette a gazdaságot (fogyasztási adók), a rendektől független zsoldos hadseregében pedig szívesen alkalmazott erdélyieket (volt, hogy ötezren is harcoltak seregében!). A lovasság parancsnokává tette például a korábban ellene harcoló, de később bocsánatát elnyert Bekes Gáspárt, és az Egert védő Bornemissza Gergely János nevű fia is az oldalán harcolt. (Forrás: Wikipédia)