Képaláírás: Vaszary Kolos Ferencz

Ismertető szöveg: "1854-ben letévén a szerzetesi ünnepélyes fogadalmat, Rimély Mihály akkori főapát a komáromi gymnáziumba küldte, mint a történelem és latin nyelv tanárát. Itt a szabad gondolkozású és hazafias szellemű ifjú papot szeretetreméltó egyénisége, rokonszenves megjelenése és kedélyes társalgása csakhamar a legkedveltebb egyének egyikévé tevék. Szerény czellája igazi kaszinóul szolgált Komárom városa legelőbbkelőinek ama szomorú időszakban, midőn majdnem idegen volt a magyar otthon és szárnyaszegett volt a gondolat. Midőn 1855. június havában lesújtó hirek érkeztek hazánk több vidékeiről, hogy a kholera pusztít és hogy a pusztító vész Keszthelyen is kitört, a tanév végén tartott vizsgálatok befejezése utón azonnal szülőföldjére, édes anyjához sietett. Megjelenése valóban a vigasztaló angyalé volt mondja egyik forrásunk. A templomban a szószékről, szép egyházi beszédekben, melyeknek ő kitűnő mestere, bátorságot és kitartást öntött a csüggedő szivekbe. Bámulatos önfeláldozással járta be a betegek házait és vitte meg nekik a lelki vigasztalást és temette el az áldozatokat." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 20. sz. május 17..)

Vaszary Kolos Ferenc (Keszthely, 1832. február 12. - Balatonfüred, 1915. szeptember 3.) bíboros-hercegprímás, 1891-1912 között esztergomi érsek, történész, 1894-től az MTA igazgató tagja. Címtemploma Szent Szilveszter és Márton bazilikája (Santi Silvestro e Martino ai Monti). (Forrás: Wikipédia)