Képaláírás: Ballagi Mór

Ismertető szöveg: "Kecskemétről a dunamelléki egyházkerület Pestre tevén át theologiai intézetét, Ballagi is a fővárosba költözött (1855-ben), hogy itt e hit-tani intézetnek szellemi megalapítója legyen s azóta itt, a magyar szellemi élet központján, folytonos munkásságban, mint tanár a tanszéken,melyről 1876-ban, 21 évi működés után vonult vissza megérdemelt nyugalomba, mint tudós az irodalomban, fáradhatatlanul hirdeti az általa lángoló lelkesedéssel s rettenthetetlen bátorsággal keresett igazságot, ugy a theologia, mint a nyelvészet terén. Ez utóbbi téren az uj ósdiság ellenébea a nyelvújítás jogosultsága mellett tört lándzsát nem egyszer, a tudomány azon roppant készletével, melynél nagyobbal alig rendelkezik valaki nálunk." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 12. sz. márczius 22.)

A röpirat fogadtatása alapján Eötvös József felkérte, hogy térjen haza és vegyen részt abban a programban, amellyel a magyar nyelvet a zsidóság körében akarták terjeszteni. Hazatérve 1840-1841-ben kiadta a Mózes öt könyvét, mely kétnyelvűen, magyar és héber nyelven, kötetenként jelent meg. A fordítást a Talmudból vett magyarázatokkal látta el. A Tóra fordítása eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia az akkor még Bloch Móricot levelező tagjává választotta, ezzel ő lett az első zsidó magyar akadémikus. Akadémiai székfoglalója a nyelvészettel foglalkozott. (1840-ben, 25 évesen a Nyelvészeti nyomozások címmel tartotta meg székfoglalóját.) 1841-ben imakönyvet készített Izráel könyörgései egész évre címmel. 1842-ben jelent meg az Első jósok (Jóshua) könyve magyar fordítással. Nyelvészkedés mellett a vallási tudományok is érdekelték, ezért Németországba, Tübingenbe utazott és teológiát hallgatott. (Forrás: Wikipédia)