Képaláírás: Árva Zsuzska

Ismertető szöveg: "És még igy hanyatlóban is bizonyos szeretettel és dédelgetéssel viseltetünk ezen specziális magyar műfaj iránt. Pedig talán már nem is a darabok tetszenek annyira, hanem Blaháné. Mindegy, a minek vonzereje van, az jogosult. A közönség tódul megnézni a Czigány Pannát (a Tót leány édes testvérét) s elejétől végig gyönyörködik a magyar legényért epedező czigány leányban, annak a czifra gyöngyös ruháiban, szemenszedett nótáiban tapsol Túri Borcsának, a ki patyolatos kezében a gereblyét fogja s ugy busúl szive dolgán, fejét a gereblye nyeléhez támasztva (pedig a mit a gereblye föl nem vesz kétszerre, ott hagyja már azt harmadszor is) sir a szegény Árva Zsuzska sorsán, a ki az ő kis kutykáját olyan nagyon szerette. A foltos ruhában még tán szebb a magyar csalogánya, mint a legczifrább, legropogósabb viganóban. Ha nevet, olyan az, mint a csöngettyü, ha bánata van, az meg olyan, mint az imádság. Akár sir, akár mosolyog, vagy duzzog, mindenféleképen megenni való." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 8. sz. február 22.)

1905-ben Kada Elek: Helyre asszony című darabjában játszott a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere volt, aki menet közben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, később öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajúdást követően a Népszínházat összevonták a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. 1909-ben Móricz Sári bírójában, vagy a Lányomban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérték. Férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit Blaha visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról. (Forrás: Wikipédia)